Somló nagyágyúja (Györgykovács Tramini 2018)
Sovány vigasz, hogy Györgykovács Imre furmint és hárslevelű ültetvényeit Kreinbacher néven élvezhetjük tovább, mint arról néhány éve értesülhettünk. vinoport.hu/tema/az-utolso-harslevelumet-isszuk-iden/3564. Nem mintha Kreinbacherék nem lennének elég jók. De ahogy Szepsy István neve egy lett Tokajjal, úgy Györgykovács Imréé egy a Somlóval.
Megkísért, hogy "sic transit gloria mundi", vagy hasonló elcsépelt, de hangzatos mondással üssem el a fő kérdést, hogy "miért". Miért nincs folytatója a somlói legenda munkájának? Pedig unoka is van. Megkísért a gondolat, hogy azért, mert azt az iramot, amiről Györgykovács Imre mindig is híres volt, nem lehet bírni. Mármint, mit értek iram alatt. Mert hát sokan BMW terepjáróban iramlanak, akik jó minőségű kis- és közepes pincészet tulajdonosai. Ők jellemzően más iparágban már befutottak (tessék, megint egy ilyen mozgást kifejező ige), és "mobillal szervezik a világot újra...", a pincészet pedig a tűz, az izgalom a vállalkozói életük monotonabb rohanásában. Györgykovács Imre ezzel szemben úgy diktál iramot, hogy az egy helyben tartja őt. Ez a mai ember számára elképzelhetetlen. Mint Hamvasnál a Szentgyörgyhegyi: "mint az a művész, aki világéletében szobájából alig mozdult ki, és mégis nagyobb művet teremtett, mint akit ünnepeltek". Egyhelyben maradni, és így iramlani. A kristálytisztára mosott préssel. A legprecízebb fürtválogatással. Az elhalaszthatatlan hajnali keléssel, hogy hűvös legyen a szőlő bogyózáskor. Ez a mozdulatlan iram, a változatlanságba sűrűsödő jelenlét teszi a Somló hegyet világtengellyé, ha most esetleg filozófiai mélységek irányába akarnánk elkalandozni.
Inkább kóstoljunk. A tramini, az még megmaradt két másik fajtával együtt. Ebbe a borba belekóstolni olyan, mint egy másik világba átlépni. Tizenegy tételt kóstoltunk előtte kis csapatommal, s nem volt kétség, hogy ez kívánkozik a sor végére, koronának. A fajta rózsaillata, mint egy álom. Ne gondoljunk bódító arzenálra, nem - mint egy bolgár rózsalekvár. Üde is, visszafogott is, precíz is. Szinte érezzük a rózsa szárán a hamvas tüskéket. És akkor rájövünk, hogy ez egy bor.
Aztán ott van a terroir jelleg. Füstössége úgy olvad bele a bor textúrájába, hogy sehol nem tudnánk belekötni. Kifejezett, mégis integrált, valami gyönyörű. A korty végén obligát sósság képében jelentkezik. Lehetetlen az arányokba belekötni. Savai olyan érettek, hogy meg sem érezzük a savat. Az csak, mint egy valódi gerinc a tigrisben, szépre formálja a bort. S mi ezáltal a külsőre, a díszekre, az izmok összmunkájára tudunk figyelni. Telt extraktja megfelelő testet ad, az ízek percről-percre kavarognak. Exotikus gyümölcsök garmada, de mindez átlényegítve, nincs is értelme szétszálazni. A termőhely jellege mintegy sodrásba helyezi az egészet. Tanácsos egészen apró kortyocskákban ízlelni ezt a bort, és nagyon hidegen 6-8°C-n.
Őszintén mondom, hogy ez a bor ezen az áron (4950 ft) nevetségesen olcsó. Távol álljon tőlem, hogy a Bortársaság zsebét gazdagítsam tovább ezzel az értékeléssel! Györgykovács Imre kizárólagos forgalmazójának lenni (akárcsak a mátrai Németh Attiláé) - ehhez jókor kellett lenni jó helyen (hegyen).
A somlói borok híresen hosszú eltarthatósága ennél a tételnél is borítékolható. '18-as termés, tizenöt év múlva lesz a csúcsán. Ajándékba - saját magunknak is - pince mélyére rejtve és elfelejtve, majd valamikor esküvőn, gyémántlakodalmon újból elővéve még sokáig nagy élményt nyújthat, ezért érdemes most felkészletezni.
