Mit igyunk a karácsonyi vacsorához? (5. rész - a desszert)
Mi magyarok a desszertborban igazán nagyok vagyunk. Van néhány vidék, ahol a nemesrothadás hasonló mértékben, rendszerességgel és minőségben jelentkezik, de kétségtelenül Tokaj legalább annyira ismert a világban, mint Sauternes és Barsac Bordeaux vidékén, csak talán mivel magyar, még mindig nem eléggé elismert, legalábbis árakban. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy több-kevesebb rendszerességgel Móron is készítenek aszúkat, a történelmi Magyarországnak pedig még két aszús borvidéke volt: Ruszt és Ménes, ez utóbbiban kadarkából készítették az aszút, de a fajta tulajdonképpen szinte mindegy, a végeredmény az érlelést követően ott is rendkívül összetett, barnás arany színű bor lett. Nem tudom, csinálnak-e még.)
Karácsonykor az angolok is tokajit isznak a vacsora után. Igen, szóval nem a desszerthez, hanem desszertként, vagyis külön. Erre szeretném bíztatni mindannyiunkat. Savanyúnak fog hatni a bor, ha az édes ízre isszuk, ha pedig úgy döntünk, hogy mégis bort adunk mellé, felül kell múlnia a bornak a desszert édességét. Így hamarosan a víz mellett kötünk ki, kérdés, hogy akarjuk-e a szánkat összeragasztani a sok cukorral. A tokaji aszúk - és mi mást lehetne ajánlani befejezésként? - összetettségük miatt amúgy is megérdemlik, hogy külön ízlelgessük őket.
Pohár. Mekkora legyen? Sherrys, icipici, avagy normál fehérboros? Én azt mondom, ez utóbbi. Több, és mélyebb illatot, zamatot enged előjönni a borból, mindenképpen jobban járunk vele. A tokajihoz idő kell, vissza-visszatérünk hozzá, nyalogatjuk, szürcsölgetjük.
Hadd ajánljam a személyes kedvencemet, a Pannon Tokaj Muscat Lunel 2005-ös aszúesszenciát. Az
aszúesszencia szó a maximális 6 puttonyos megjelölésen túli kategóriát jelenti. Esetünkben egy fajtából, a sárgamuskotályból készült az alapbor és az aszútészta.
Virágoskert. Rózsa, jázmin, narancsvirág, kamilla és lila akác. Hihetetlen kifinomultság jellemzi a sárgamuskotály eltéveszthetetlen muskotályos jellegébe csomagolva. Szájban selymesen simogat a cukor, de a tökéletes savnak köszönhetően fiatalos és dinamikus. Ízjegyei édes narancs, vérnarancs, mandarin, sárgabaracklekvár, mazsola és meleg fűszerek özöne. Csodálatos összetettsége minden kortynak új jelleget ad, minden csepp új élmény. Órákig nyílik, ahogy melegszik a pohárban, egyre újabb rétegek tárulnak fel. Végtelenül hosszú utóíze mindent visz, önmagában desszert. Tényleg királyi ital, nőies, mint egy rokokó boudoir.
Még egy dolog: milyen hőmérsékleten igyuk. A testes fehér borokat egy picit melegebben, 12-13C-on ideális fogyasztani. Én azonban az ennyire hosszú tokajit ennél hidegebbről indítanám. 6-7 fokról, lassan, ahogy melegszik a pohárban, hogy minden hőmérsékleten újabb és újabb felfedezést tegyünk, ahogy az ízjegyek lassan bontakoznak. Van, aki a konyakra és a szivarra esküszik egy jó vacsora végén. A hölgyek választhatják inkább a tokajit.
