Belward Pincészet - Olaszrizling (2015 és 2013)
Közismert, hogy az egyetemista léthez mennyire hozzá tartozik a borivás. Hazánkban nagy szerencse, hogy minden fő egyetemi városunk el van látva legalább egy tisztességes borvidékkel. Győr: pannonhalmi, Budapest: etyeki és neszmélyi, Eger: egri, Miskolc: egri és a tokaji, Debrecen az utóbbihoz elég közel van, Szeged: csongrádi, Pécsen pedig ott a pécsi, vagy, ha kicsit odébb sétálunk a szekszárdi és a villányi is. Pécs tehát a leginkább ellátott ebből a szempontból. A pécsieket ráadásul a Belward pincészet külön elkényezteti, rájuk gondolva egész borcsaládot indított útnak "Campus" néven. A jól azonosítható, trendi, friss és illatos fajtákat zárják ilyen palackba, amelyek méltán népszerűségnek örvendenek.
Az ünnepek környékén azonban az egyetemisták is hazatérnek, otthon pedig elmélyültebben lehet a borral foglalkozni, pláne, ételek mellé adjuk föl az asztalra, ahol együtt a család. A Belward pince ilyenkor sem hagyja cserben a fogyasztót. Én két évjáratot is kóstolhattam a pincészet zászlósborából, az olaszrizlingből.
Letisztult, értéket sejtető dizájn, és nagyon elegáns, meglepően praktikus kapszula fogad a palackokon. Igazi öröm egy mozdulattal nyitni a sok más bornál nehezen nyiszálható fém kapszulát. Az ilyen apró figyelmességek sokat számítanak. Ahogy az évjárat jelzése is, ami mindkét palackon római számmal szerepel. Igazán ízléses.
A 2015-ös évjárat világos aranyszínű enyhén rózsaszínesbe hajló. Komoly extraktra utal a pohár falán lefutó vastag templomablakok sora. Illat intenzitása közepes, de szépen rétegzett. Egyértelműen érezni az érlelt, hordózott jegyeket, ugyanakkor dinamikus és fiatalos is egyszerre. A bor felerészt reduktív, másik felében ászkolt tételek blendje. Illatában méz, és virágpor érezhető, és propolisz kellemes-kesernyés aromája. Tovább boncolgatva, a fajtajelleget úgy hozza, mintha érett fürtbe harapnánk. Aromatikája almás alapra épül, citrusok mellett exotikus gyümölcsök is megjelennek, számomra elsősorban kandírozott papaya. A hordózás jegyei mellett újból és újból felvillan a bor üdesége, ez nyilván a felerészben reduktívan erjesztett, amúgy fajélesztővel kierjesztett alapborok összjátékának köszönhető. A frissességet a feldolgozás során szárazjég használatával, a szüretelt szőlő hűtésével őrzik meg préselésig. A virgonc illatok elé azután újból és újból, filmszerűen leereszkedik egy jellegzetes és finom olvasztott cukor (karamella) és dió illat. Mindezeket díszíti az orgona - bár az olaszrizlinget a rezedáról szokták ismerni - számomra mégis tavaszi, lila orgonát idéz. Szájban a savak kerekek, nem harsányak. Citrusos, barackos, tiszta ízvilág jellemzi a szőlő mustossága mellett. Közepes lecsengése a gyümölcsösségre erősít rá, szárazpróbájában megjelenik a tiszta, csorranó méz illata.
Egyéni és vonzó stílust mutat fel ez a bor. A címkén szereplő "classic" szó jelentését ezen a stíluson keresztül értem meg. Most nem minőségi kategóriaként (pl. villányi classicus bor), hanem a borász felfogását tükrözően jelenik meg. Érezhető szándékának megfelelően ez a bor az olaszrizling klasszikus stílusát tárja elénk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mai rohanó trenddel szemben (vagy vegyük akár magát a Campus borokat) "borosabb bor", aminek az igazi élvezeti értéke étel mellett mutatkozik meg a legszebben. Karácsonyi pulykasült mellé remek választásnak érzem. Akár a gesztenyével töltött, akár más töltelékkel készített szárnyas mellé. A fahordós ízjegyek kiegészítik majd az étel sült jellegét, a gyümölcsös jegyek pedig jól eljátszanak a töltelék aromáival.
A 2013-as bor - ahogy várható is - valamivel sötétebb színű, de még ezt is világos aranyszínnek mondja a szakirodalom. Illata "térhálósabb", kötöttebb a 2015-ösénél, ami nyilván az eltelt idő, az érlelés hatása. Fejlődő illatában már a palackos érlelés jegyei is megjelentek. Gyümölcsössége elsősorban tiszta grapefruit, érett, rózsaszín belű gyümölcs. Kiegészül őszivel, ami a 2015-ösénél komolyabb, szinte édeskésebb arcot mutat. Ászkolt karaktere szépen keretbe foglalja ezt a gyümölcsösséget. Szájban hűen ismétli az illatban megismert jegyeket, és kiegészül egy zamatos mineralitással. Lecsengésében
megjelenik egy kis foszforos jelleg, mint a friss gyufa illata. Virágossága is erőteljes, szemben a 2015-össel ezt valóban rezeda jellegűnek mondanám. Kerek bor, élvezetes korty. Egy picit több savval még szebb lenne. Pécs város borává vált, azt hiszem méltán. Közeledik a csúcsához, ideje kibontani. Ahhoz a már
említett pulykához jól illeszthető, de akkor sem járunk rosszul, ha fogas orly módra, vagy rántott harcsa mellé isszuk.
