Vineas Tenkes Blanka cuvée 2014
Impulzusvásárlás volt.
Említettem már, hogy szeretek számomra ismeretlen neveket kipróbálni, nem ragaszkodni csupán a nagyokhoz. Annak idején a villányi Ruppert pince jelentősége is így jutott tudomásomra, büszkén jelentem, előbb ismertem és becsültem (barátaimmal egyetemben), mint ahogy a Bortársaság polcain megjelentek a borai. Most is tartogatok még bizonyos neveket, de nem árulom el... egyelőre. Mindent a maga idejében :-)
Visszatérve, a Vineas Tenkes bora a nagyon divat-rózsaszín csavarzár és kapszula miatt tűnt fel, biztosan direkt csinálják, és mint lányos (is) apa az inger tudatosult is. Valahogy olyan póni-színe van.
Csillogó szalmasárga. Vonzó, elsősorban muskotályos-virágos illat. Egy kicsivel intenzívebbet szívesebben vennék. Szájban elsősorban savhangsúlyos, de mégsem kellemetlen, sőt: a muskotály szépen kerekíti, kicsit parfümös, a citrusos ízvilágot szépen kiegészíti az illatos komponens, mindamellett teljesen száraz marad. Enyhe hiányérzetem van mégis az érezhetően olasz alapú házasításnál: több muskotályt is "elbírna". Szép, lányos, ízlelgethető bor amúgy, de muszáj behűtve inni, máskülönben túlzottan érvényesül a sav. Ideális hőmérsékleten viszont szerethető, nem túl összetett, de üdítő.
Hogy jött ide a Ruppert a cikk elején? Úgy, hogy erről a borról a Ruppert muskotály jutott eszembe. Az egyik legjobb száraz muskotály, ami az utóbbi években elérhető volt, folyamatosan kimagasló minőséggel. Azonban az nem házasítás, hanem fajtabor. Valójában a Vineas Tenkesnél is erre lettem volna kíváncsi: milyen lehetett a muskotály fajtabora? Lehet, hogy érdemes lenne külön is megmutatni. Házasítva ugyan több, de magában lehet, még szebb.
Mindenesetre a bor meggyőzött arról, hogy érdemes lehet odafigyelni a termelő más tételeire is.
