Basilicus – Egyszervolt furmint birtokbor 2012
Az utóbbi időben a Kékfrankos Április miatt annyi vörösbort kóstoltam, hogy szinte lila maradt tőle a fogsorom. Úgy érzem, ideje visszatérnem a fehérek világába, annál is inkább, mivel a Tokaji Márciuson megismert borok közül sokat még be sem sikerült mutatnom.
Éppen a "száraz furmint" programomat centrifugáltam a Tokaji Márciuson körbesétálva. Feltett szándékom volt, hogy utána járok, készülnek-e szélesebb körben azok az összetett, új stílusú, világízlésnek megfelelő száraz furmintok, amelyeket Jancis Robinson vizionált Caroline Gilby-re támaszkodva 2010 óta. Túl voltam a Mádi Borház csodás iMÁDlak-ján (bár ez nem tisztán furmint), a Tokajicum Királygát furmintján és megkapó sárgamuskotályán, és tovább vadásztam az izgalmas, új stílusú furmintokat. Úgy léptem oda a Basilicus standjához, hogy szégyenszemre semmit nem kóstoltam még tőlük ezelőtt. Amit ott kaptam, az alapján viszont érdemes volt megismerkedni.
Az izgalmas jelzőt minimálisan megérdemli ez a bor, de ez még csak a kezdet. Szándékosan nem kérdeztem utána sem talajnak, sem borkészítési technikának, egyszerűen csak kóstolni és élvezni akartam a tiszta furmintot. Színével sem törődtem, azonnal nekiestem az illat boncolgatásának.
A mindenit! Különleges, eddig nem tapasztalt illatokat kapok. Először mész, legalábbis valamilyen meszes jelleg, azután fémek. Talán leginkább acél, az acél kék hűvössége, de cseppet réz és ón is. Most meg hirtelen egy üde rózsaszirom-érintés, azután tovább szagolom, és feltűnik egy jól felismerhető, vegetális fügelevél illatjegy. Mindez persze a furmint megszokott jellegén díszítés. Nem tolakodó, közepesnél valamivel kevésbé intenzív illatában egymást érik a meglepetések. Utóbb olvastam utána, és látom, hogy Tarcal környékén van lösz is, azután főként andezites, riolitos talajok, a karakteres ásványosság nyilván ebből ered. Gazdag illat, és visszafogott, elegáns.
Szájban a savak dominálnak, de nem uralják el, szép, érett sav, félreértés ne essék, ez dicséret, és nem lóg ki. Ásványossága a szájban még kifejezettebb, a gyümölcsös jegyek háttérbe szorulnak, ettől a bor férfiassá válik. Kellemes bor, de olyan koncentrált és különleges, hogy csak keveset lehet belőle egyszerre inni. Ez az a bor, amiről Hamvas úgy ír, hogy apró pohárból, a legbensőségesebb barátokkal, a világ transzcendens mélységein elgondolkodva kell elővenni.
Fügelevél illatot még soha nem éreztem borban, ez egy igazi nagy felfedezés. Talán ez is a transzcendens vetületet támasztja alá? Elvégre Ádám és Éva a Paradicsomban fügelevélbe öltöztek...
