Szatmári Családi Pincészet, Szigliget: Olaszrizling 2011
Ezt a nagy pincekulcsot már láttam máskor is, ami a címkén díszeleg. Akkor elmentem mellette, olyan nagyon nem vonzott. Most a vacsora mellé kerestem valamit, tudtam, hogy nyers fokhagyma is lesz a szószban. A borkereskedést külön nem akarom minősíteni, mert amikor mindezt elmondtam, tanácsot kérve, akkor az egyébként kedves eladó szimplán kijelentette, hogy fokhagyma mellé semmit nem tud ajánlani, mert ahhoz nem megy bor. Hát jó, majd én választok. Üdítő volt kilépni a "szokásos" nagy nevek köréből és egy kevésbé ismertet tenni a kosárba, így akadtunk egymásra érzékszervileg, a Szatmári Családi Pincészet, meg én. Hozzá tartozik, hogy az olaszrizling, mint szőlőfajta, nem a kedvencem, bevallom értetlenül állok az előtt, hogy másoknak miért ízlik, de hangsúlyozom, hogy nálam ez egyéni ízlés kérdése. Most mégis kíváncsi lettem rá.
Szalmasárga szín, zöldes reflexekkel. Tiszta, hűvös, közepesen intenzív illat. Fejlődése elején, ez a négy éves bor, bevallom, meglepett, de semmi fáradtság jelét nem mutatta. Hoppá, itt valami jelentősebb folyadékkal lesz dolgom... Illatban alma, őszibarack (fehér húsú), kiegészítve kedves, virágos jegyekkel, elsősorban lila akáccal. Ízben egyenes, tiszta, az illatot követi. Markánsan megjelenik az olaszrizlingre jellemző keserűmandulás jelleg (na, ezért nem szeretem a fajtát, de most éppen ez tett jó szolgálatot a fokhagyma semlegesítésében). Sőt, nem is annyira mandula, a kesernye inkább barackmagra emlékeztet. Savai tökéletesek, intenzíven lökik neki a bort az ízlelőbimbóknak, s ettől élénk, friss érzete lesz. A test közepesnél valamivel nagyobb. Ásványossága is van (de jó, hiszen Szigliget), meggyőző, szép, finom szemcsés, csak sajnos a kesernye ráül. Elég sokat kell szürcsölni, hogy szépen kihámozzuk, de akkor finom. Az ásványosság az utóízben jött elő ismét, és az üres pohárban. Nagyon jó választásnak bizonyult, még a fokhagymával is hibátlanul megbirkózott (mielőtt valaki azt hinné, hogy a kesernye a fokhagyma miatt jött elő, biztosítom, hogy előbb lekóstoltam, csak aztán ettünk). A teljes képet egy kis alkoholédesség teszi kerekké.
Mindösszesen azt kell mondjam, élvezetes, emlékezetes ízélmény volt. Gratulálok a termelőnek. Ígérem, hogy figyelemmel fogom kísérni a továbbiakban. Bátran keressék a borkereskedésekben, de ne árulják el, ha fokhagyma mellé lesz.
