Villány nagykóstoló (2. felvonás)
Ezekben a karanténos időkben már nagyon ki vagyunk éheztetve - pontosabban szomjaztatva - a társasági eseményekre, mint amilyen egy jó borkóstoló. Tegnap tartottam egyet, szigorúan a karantén-szabályok figyelembe vételével, s mert külföldi vendégek is szép számmal részt vettek, Villányt szemeltem ki témaként. Hozzátartozik említeni, hogy ez már a második kóstoló volt, mert ugyanez a társaság Villányt visszatapsolta... Akkor Lelovits, Vojtek, Malatinszky, Maczkó, Günzer, Sauska, Jammertal borok voltak versenyben, gyönyörű borsor volt és élvezetes küzdelem, melyből a Jammertal Cassiopeia Cabernet Franc 2011 került ki aboszolút győztesként.
Ez alkalommal Polgár Zoltán olaszrizlingjével kezdtünk és a Ruppert Nyúllal, ami különösen érdekes kontrasztja volt az old-school és a modern felfogású olaszoknak (a Nyúl némi cabernet sauvignonnal felpezsdítve tényleg markánsan üde és lendületes lett, tele exotikus gyümölcsökkel), majd Mayer Márton szmokingba öltözött eleganciájú rozéja után a vörösök felé tekintettünk ki. A Weninger-Gere Phoenix cuvée kissé átlagosra hangolt bársonyossága és mediterrán-érzete után izgalmasabb vizekre eveztünk.
Vylyan Kékfrankos 2015
Rendkívül élvezetes, lobogó-vibráló, jó arányú és ízig-vérig Vylyan stílusú bor, amiben felfedezhető a rokonság a 2020-as Bogyólével, ugyanakkor persze egészen más kategória. Életerőt sugárzó, gyönyörű fajtajelleges, markáns tanninokkal körbebástyázott, zamatos, friss gyümölcskarakterrel és egész seregnyi fűszer-arzenállal megspékelt, fine-diningbe való, fiatalos borcsoda. Annyira rusztikus, amennyire kell, annyira gyümölcsös, amennyire kell, stb. szóval tökéletes egyensúly, olyannyira, hogy ár-érték arányban kiemelkedő. Modern bor, ami nem akar túl komoly lenni – nem is lesz az – de igényes és nagyon magyar, nagyon Vylyan. Gurulós-gördülős textúra, grafitos, már-már syrah-t idéző ízek. Személyes kedvencem volt a kóstolón, 90 pont.
Bock Cabernet Franc 2016
Barnás karimájú áttetsző, sötét rubinszín. Fára és másodlagos érlelési jegyekre épülő illata kicsi, szűk pohárból még gyümölcshangsúlyos - málna, kökény - de nagy pohárban szétzilálódik. Szerintem már csúcsán van, érdemes elfogyasztani. Ízében még őrzi a gyümölcsösséget, de már likőrösödik, bonbon meggy, kávé és cikória kísérettel. Csak a szabvány kóstolópohárból javaslom inni, hogy elégedettek legyünk vele. Talán kissé túlzásba vitt hordózás érződik, mindenesetre a fanyar stílus kedvelői előnyben. Jellegzetesen Bock stílusú, kissé szárító tannin. Ételhez, füstölt sajt mellé, lasagne kíséretére még jól iható. 86 pont.
Tiffán Carissima 2015
Koncentrált, összeérett, jó formában lévő bor, de sajnos kissé rátelepszik az animalitás, bőrösség, ami szerintem brettből származik. Szerencsére csak az illatban érezni erősen, a kortyban már visszatér a gyümölcsösség, elsősorban feketeribizli, fekete cseresznye, igaz, már másodlagos érlelési jegyekkel átszőtten. Cédrusos, meleg fűszeres fásság keretezi a kortyot. Tartása jó, szerkezete arányos, teste közepes, elegáns, lecsengése valamivel hosszabb és meleg, gyümölcsös. Csúcsán van, fogyasszuk, ne tartogassuk - ezt is inkább kisebb, szűk szájú pohárból érdemes kóstolni. 88 pont
Gere Kopar 2017
Végtelen profizmussal összerakott bor, amit azonban túl korán hoztak forgalomba véleményem szerint. Illatban makulátlan tisztaság, primer gyümölcsösség, fejlődése kezdetén álló fűszeresség. Koncentrált, mély illat, arányos és mértéktartó, kissé alkoholhangsúlyos. Szájban ismét a megnyugtató profizmus, ízléses arányosságra törekvés érződik. Közepesnél nagyobb teste most még valamelyest integrálatlan, de így sem túlzó tanninokkal párosul. Érdemes betárazni, és legalább 2-3 évig fektetni, hogy belesimuljon. Ígéretes, vaníliás, piros- és feketeribizlis, csettintős, mély ízek érződnek, nem válik unalmassá, szépen rétegzett. Egyszerűen csak túl fiatal még. Édeskés, közepesnél hosszabb lecsengése jellegzetesen Villányi zamatokkal társul, mégis kifejezetten érezni a nemzetközi piacra szánt stílust a bor egész szövetén átderengeni. Szárazpróbájában szép, édes vanília és fekete bogyósok zárják az összképet. 92 pont.
Jackfall Pillangó 2013
A kóstoló szenzációja, igazi gyöngyszem. A sok ’15-ös tétel után egy felüdítő kivétel a szenzációs 2013-ból. Annyi év után is még olyan fiatal, pályája kezdetén csupán! Sötét rubinszín, széle sem téglásodik még, lilás csillanások fedezhetők fel. Kitöltést követően áradó, édes vanília illat fogad. Kerek, mint a polírozott márványgolyó. Lassan nyílik, de egy óra múlva már szépen megközelíthető. Makulátlan szantálfa illatba fordul át, mögötte fekete bogyósok és végtelenül rétegzett fűszeresség. Selymes textúra, édes gyümölcsösség, kifejezetten kedves, karamell-pudingos illatok. Bűn volna nem a megfelelő, nagy kelyhű bordói pohárból kóstolni. Óriási, de nem elnehezülő extraktja percekig lefutó templomablakokat varázsol a pohár falára. Szegfűszeg, fahéj, görögszéna, kömény az illatban. Közepesnél valamivel nagyobb testét tökéletes arányossággal támasztja meg a csersav. Nem keserű, nem uralja el; fekete teás érzetű, finoman szemcsés és igazán „gasztrós”. Orrban tömjén. Szárazpróbájában az egész illat- és ízarzenált egyszerre érezni. Közepesnél hosszabb lecsengése édes és gyümölcsös, melengető és arányos. Bár Villányból házasításokhoz vagyunk szokva, ennek a bornak nem áll rosszul, hogy egy fajtából van, mert benne van minden, amit kívánni lehet. Megkockáztatom a 95 pontot.
Mi tagadás, jól elfárad az ember egy ilyen sor után, de még másnapra is kitart az élmény, egyfajta belső sziporkázás formájában. Végkövetkeztetésként a társaság azt fogalmazta meg, magyar s külföldi egyaránt, hogy amint vége a lezárásoknak, s újból lehet utazni, Villányt feltétlenül az elsők közötti úticélként kell szem előtt tartanunk. Kell-e ennél bíztatóbb vélekedés?...
