Lajvér Rosé Cuvée 2015
Egy kellemes esti beszélgetőbort akartam venni. Járt utat járatlanért el nem hagytam: Lajvér bort már kóstoltam, írtam is róla, így a fehér házasítás helyett - amelynek 2014-es évjáratát megdícsértem itt Lajvér Cuvée Blanc 2014, 2015-öset a VinCE-n kóstoltam és a "megszokott" sikert aratta nálam - most a rozét vettem le a polcról. Valahogy a rozé és a tavaszi virágillatú este passzolnak egymáshoz - gondoltam. Sikerült kellemes esti beszélgetést folytatni, ezen felül - bár nem volt eredetileg szándékom - még írok is.
Ez a rozé egyszerűen csodajó, annyira "össze van rakva", hogy ennél jobban rozét nem is lehet. E-L-K-É-P-E-S-Z-T-Ő-E-N piacosra hangolt termék. Vonzó pink szín, kevés szénsav is van benne, de nem túl sok, és ebben az esetben nem baj. Friss, nyálelválasztást megindító, intenzív illat, szájban piros bogyós gyümölcsök, főként ribiszke, vörös áfonya, enyhébben málna és kis szamóca. Egyik korty követi a másikat. Előtör bennem a szakma. Elemezgetem. Ebben biztos, hogy kell legyen valami huncut összetevő, mondjuk pinot noir a kékfrankos alap mellett*. Jó a textúra, friss és lendületes. Zamatos a gyümölcsös jelleg. Egészséges és ropogós a sav. Mihez is hasonlít?... valamihez nagyon hasonlít... És akkor hirtelen beugrott, és elindított bennem egy gondolatfolyamot.
A Nyakas rozé 2014-ben pont ilyen volt. Vagyis nem teljesen, mert a Nyakasban több volt a gumicukros jelleg, kicsit még "csajosabb" és Disney-sebb volt, ha ugyan szabad ilyen szavakat használni. Mégis alapvetően ugyanazt az érzetet adja a kidolgozottságnak és a tökéletes technológiának, a nagyon piacorientált felfogásnak eredményeképpen, mint a Nyakas. Ez lenne az avantgarde szemlélet? Vagy ez csupán a modern technológia? Vajon meddig fokozható a reduktív technológia adta precizitás, a végtelenül előretolt gyümölcsösség és üdeség? Elértük már a határt, vagy még ettől is "jobbat" hoz majd a piaci elvárásoknak való megfelelés igénye? Tényleg, őszintén azt gondolom, hogy ez egy szuper jó rozé, minden igényt kielégít, amit egy rozéval szemben elvárunk. De a technológia vajon nem fedi-e el túlzottan az egyéni jelleget? A löszös Szekszárdról hogyan érkezhet a meszes Etyekhez ennyire hasonló bor?
A rozéknak nem kell a terroir-ról szólniuk, és nem kell érlelhetőnek lenniük, meg még egy sor olyan kívánalom nem áll fenn, amit a vörösöknél, meg a komoly fehéreknél megszoktunk, ezért a fenti kérdéseim talán kissé költőiek. Hozzá tartozik, hogy ez a rozé annyira más, mint mondjuk egy Tavel, vagy egy Cote de Provence, amik gyakran nehézkesek. A Lajvér Rosé a cseresznyevirágzásos tavasz mellé egyszerűen tökéletes volt. De tudom, hogy vannak hangok - kereskedők - akik már nyíltan és kimondva "technológiai borászatnak" tartják a Lajvért. Most ebben a borban ezt értem tetten. Nem arról van szó, hogy nem élveztem. Egyszerűen csak érdekes volt látni, hogy mit is értenek ez alatt, akik mondják. Számomra nem lett szitokszó, csak annyit jelent, hogy nemzetközi ízlésnek mindenben megfelelő bor készül, amit bátran ki lehet tenni bármely angol kereskedés polcára
*A borászat kérésemre megküldte az OBI minősítő lapokat is. Ebben látom a fajtaösszetételt, hogy menoire is van benne. Álmomban nem gondoltam volna. Ez volt az az összetevő, amelyik az izgalmas többletet hozta ízben, illatban! Aha, EZ az avantgarde szemlélet, ilyen fajtaösszetételű házasításban gondolkodni. Akárcsak a Cuvée Blanc esetében, ahol cserszegi kerül a sauvignon blanc mellé.
Ideje volna a komolyabb tételeket is megkóstolnom ettől a borászattól...
("Lapzárta" után érkezett postaládámba a VinCE magazin, amiben éppen rozé tesztet tettek közzé. Itt a Nyakas 16 pontot kapott, a Lajvér 15,71-et, gyakorlatilag tehát nincs különbség az értékelésben. Érdekes, hogy a Nyakasról megjegyzik, hogy picit túl fanyar, és mégis magasabb pontszámot kapott. Én továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy teljesen egyenértékű, ahogy a cikkem elején írtam.)
