10. IWINETC - Budapest a borturizmus fővárosa négy napig
Magyarországon tartja idén az IWINETC a 10. konferenciáját. A borturizmus e kiemelten fontos szak-konferenciája számos olyan szakértőt vonz, akik nagyágyúnak számítanak. Előadást tartott például Elisabeth Gabay, MW (aki lassan már vádolható hungarofilséggel, hiszen minden nagyobb rendezvényünkön ott van, pl. a VinCE-n is, ezúttal pedig a magyar borfesztiválok fontosságáról beszélt), s a szervezők meghívták ifj. Szepsy Istvánt is. Nem csoda, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség nagyon örült a sikeres pályázatnak és főszponzorként vett részt a rendezvényen.
Hogy szakmailag milyen előadások követték egymást, azt a Borászportál részletesen leírta itt: https://www.boraszportal.hu/beszamolo/a-vilag-legnagyobb-borturisztikai-konferenciaja-budapesten---elo-7358 https://www.boraszportal.hu/beszamolo/a-vilag-legnagyobb-borturisztikai-konferenciaja-budapesten---2-nap-7362, így ezt szükségtelennek tartanám ismételni. Sokkal fontosabb, hogy a nemzetközi résztvevők (ukrán, szlovén, cseh, amerikai, indiai, görög, brit, hogy csak egy párat említsek) valamennyien a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a magyar borokról, a magyar vendéglátás színvonaláról és a vendégszeretetről.
Nem utolsósorban pedig a következő pincészetek standjánál kóstolt borok emelték a rendezvény színvonalát: Folly Arborétum és Borászat (Badacsonyörs), Kovács Nimród Winery (Eger), Grand Tokaj, Kristinus (Balatonboglár), Disznókő (Tokaj), Tokaj Hétszőlő, Vylyan (Villány), Haraszthy (Etyek), Szent Tamás (Tokaj), Garamvári (Boglár).
Kovács Nimródot semmi pénzért nem mulasztanám el megkóstolni. Három 2015-ös tétellel érkezett a Monopole sorozatból. A Soul syrah olyan csodásan egyben van már most, jól megközelíthető, gyümölcsös és kellően kerek, és annyira jó érlelési potenciált mutatott fel, hogy elkápráztatott.
Hasonlóan sziporkázó tapasztalatot szereztem a Folly Arborétumnál, ahol a gigantikus méretű óriástobozú fenyő toboza mellett sorakozott a Budai Zöld, az olaszrizling, a Cédrus küvé és az ottonel muskotály. A muskotály intenzitása és aromatikája a ma oly divatos parfümös-virágos vonalba illik, de a Ruppert Ákos és a Skizo által kijelölt vonaltól eltérően finomabb, kevésbé harsány, diszkrétebb, savai kerekebbek, mindeközben mégsem veszít frissességéből. A Budai Zöld, amiből fajtaborként igen keveset lehet a piacon látni (a kéknyelű porzó szőlője), semlegességével, jó értelemben vett zöldes, citrusos zamataival hódított, spárgához, salátákhoz, bármilyen csírával készített ételhez komolyan jó kísérő lehet. Személyes kedvencem a Cédrus volt, ami szürkebarát és olasz házasítása. 2017-es bor, a friss palackozást még érezni lehetett egy lehelletnyivel magasabb kénérzet formájában, de hamarosan kipiheni majd. Ez az a szürkebarát alapú házasítás, ahol a másik fajta hozzátesz, nem csupán szaporít, ha érthető, amit mondani akarok. Az olasz sava és citrusossága mellé simul a szürkebarát barackos kereksége, összességében nagyon szerethető és jó karakterisztikájú, emlékezetes bort adva.
Kristinusnál a hordózott olaszrizlinget tartottam igazi különlegességnek, mivel sokakkal ellentétben zempléni magyar hordót használtak, nem franciát, ettől az olasz izgalmasan tokaji furmintos jelleget kapott, ami ugyanakkor csak illatban érződött igazán intenzíven, szájban szelíd és integrált volt. Egy különleges húzás a borásztól.
Lezárásként a Grand Tokaj „késői arany” édesbora alacsonyabb savtartalma ellenére kellemes élményt hagyott elegánsan visszafogott őszibarackra és zöld teára épülő, virágokkal tarkított illatával és zamataival.
Nagy lehetőség volt számunkra, nyilván, hogy ezt a rangos rendezvényt Magyarország láthatta vendégül idén. Azt sajnálom, hogy nem volt több borász kiállító, akik testközelből megismertették volna a résztvevőket hazai boraink színvonalával.
