három bio bor - Gróf Degenfeld
Nem tudok zongorázni. Az én hangszerem a basszusgitár. Mégis, sok évvel ezelőtt egy – nem túl jelentős – szerelmem kedvéért megtanultam néhány taktust, hogy el tudjam játszani a lány nagy kedvencét, John Lennon Imagine c. számát egy soron következő házibulin. Nem mondhatom, hogy őrülten bonyolult dal, ezért sikerült fél nap gyakorlással megtanulni, mégsem adott életre szóló lökést a zongorázás irányába.
A dal hivatalos videójának közepe felé Yoko Ono elkezdi kinyitogatni a fehér zongoraszoba spalettáit, és a terem megtelik fénnyel, az ablakon árad be a szórt brit „napsütés”, már csak néhány vitorlavászonként dagadó, széltől lengedező hófehér vászonfüggöny hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a tisztaság e videón megjelenített allegóriája, ami talán nem is áll oly távol a rendező, meg Lennon eredeti szándékaitól és a dal üzenetétől. www.youtube.com/watch?v=4g0UVCgnUL8
Na, pont ez a világosan ragyogó tisztaság jutott eszembe a Gróf Degenfeld három bio borának kóstolásakor, sorrendben a ’18-as hárslevelű, ’17-es muscat blanc és ’17-es furmint sorozat után. Három testvér: két lány és egy fiú. Üdék, könnyedek, karcsúak, nagyon egyívásúak. Egyáltalán: már a korábbi kóstoláskor is megállapítottam (Gróf Degenfeld 5 puttonyos aszú 2014), hogy a Degenfeld rendkívül egyöntetű stílusú, feminin borokat készít. Nézzék, milyen báj árad a birtok fényképéből is.
Hárslevelű ’18
A hárslevelű például az idősebb néne. Komoly, felelősségteljes, gondoskodó. Világos szalmasárga zöldes reflexekkel. Színre szinte halványzöld bor. Telt extraktra utaló gazdag templomablakok csorognak le a pohár falán.
Virágos, üde illata primer szőlő, szőlővirág, kevéske exotikus fehér gyümölcs kavalkádja. Szájban is nagyon fiatal, korai fogyasztásra szánt, harmonikus, de alacsonyabb savtartalommal rendelkező, krémes textúrájú, üde bor. Kicsit vaníliás, igazán népszerűre hangolt, laza szerkezetű tétel. Egy csekélyke széndioxid jól állna neki, ezért pár csepp szódával felpezsdíthetjük. Kibontakozó komplexitása friss és vonzó. Fehér húsúak, főleg zamatos és lédús őszibarack bukkan fel. Közepes intenzitású, kellemes, kifejezetten nyári bor. Ügyeljünk a megfelelő hőmérsékletre (8-10°C) mert akkor nyújt maximális élvezetet.
Muscat blanc ’17
A kisebbik királylány.
Cserfes, örökmozgó szőkeség nefelejcskék szemekkel. Borszerűbb meghatározásban forrásvíz színű, elsődlegesen muskotályos, parfümös illatú bor. Virágpor, jázmin. Fel-felvillan benne a tejszín ízű puding krémes illata is.
Szájban is vezeti a maradékcukor, citromtorta jut eszünkbe, mazsola, halványan egy kis tömjén, kandírozott gyümölcsök (fehér őszi, licsi). Simogatóan finom, kezdő borkedvelőknek is kiváló választás.
Furmint ’17
A királyfi, aki még nem tudja magáról, hogy sárkányölő lesz. Semleges, kifejezetten étterembe való stílusú bor. Korrektül citrusos ízképlet, érintésnyi körtével. Pár gramm maradékcukorral válik kerekké, behízelgővé. Közepesnél kisebb testét ízletes savak határozzák meg. Nem kemény, mégis egy cseppnyi rajnai rizlinget idéző petrolossággal karaktert kapnak a gyümölcsök. Az édes füstösség nyilván a termőterületek riolitos ásványosságát tükrözi. Ez részletgazdaggá és vonzóvá teszi. Egy jó kézműves sonka mellé ezt ajánlanám.
Nézegetem a palackokat, rajtuk a kis diszkrét BIO jelölést. Érdekes ez a bio termelési kérdés. Kezdetben csak divat volt, de az utóbbi 15 év alatt egyre jobban megmutatkozott, hogy tényleges tartalommal bír. Számos cikkben vitatkoznak egymással a szakírók, hogy a bio termesztésű szőlő ízében érezhető-e valamiféle eltérés, a „hagyományosan”, szintetikus vegyszerekkel kezelt szőlőkével ellentétben. Nyilvánvalóan a vegyszeres növényvédelem nem jelenti azt, hogy a végtermékben – a borban – ebből bármilyen káros mennyiségű visszamaradt anyag megengedett lenne. Erre a megfelelő hivatali ellenőrzési mechanizmusok megfelelően figyelnek. A bio termelésről a borászok a leggyakrabban úgy szoktak nyilatkozni, hogy előnyét leginkább abban látják, hogy az ilyen növény gyorsabban képes felállni egy-egy sokk után. Sokk alatt értjük a nagyobb természeti megterhelést, kártevő-inváziót vagy hasonlót. Magam úgy fogalmaznék, hogy a monokultúrás termelés hátrányait a bio gazdálkodás természetközeli egyensúlyi állapot kialakításával igyekszik ellensúlyozni, és úgy tűnik, nem eredménytelenül. Kétségkívül munkaigényesebb, költségesebb mód, de ha a növény meghálálja? Az biztos, hogy ezek a borok nagyon természetes érzetet sugároznak, s ez bizony származhat részben a termelési mód természetességéből. A természetesség mellett az üde tisztaságérzet egy részét is bizonyára a bio művelés eredményeképp kapjuk. Elvégre a tyúk is sárgább tojást tojik, ha kukoricán, cserebogáron, gilisztán él, mint ha csak tápot kap és ketrecben kucorog.
Ha tehát e három bor az Imagine tisztaságának megfogalmazása bor formájában, úgy illik, hogy ne maradjak adós a zongorás történet végével sem. A házibuli csúcsán, kora hajnaltájt, kikecmeregtem a basszusgitár vállpántja alól, sokak meglepetésére odaültem a zongorához és elénekeltem az Imagine-t. A lány ábrándosan végighallgatta, majd számomra máig felfoghatatlan indíttatásból odalépett az egyik zenésztársamhoz (mondjuk igaz, hogy neki is volt mikrofon a szája előtt), és olvadozva odafuvolázta neki: „Miklós, milyen szépen énekelted az Imagine-t!”.
Amiben tehát a Degenfeld borok mégis gyökeresen különböznek ettől az élménytől, az az, hogy még soha nem okoztak csalódást.
