Primőrbor párbaj (Beaujolais - Portugieser 4:0)
Talán kicsit későn kaptam észbe a primőrborok kóstolásakor. Tudom, a Beaujolais Nouveau napja elmúlt, de az en primeur borokat is további három hónapig lehet még árusítani, ezekben a ködös, nyálkás decemberi napokban talán nagyobb élmény kicsattanó primőrborokat kóstolni, mint a globális felmelegedés következtében ma már napsütéses novemberben. Ezért vágtam neki mégis.
A Vylyan Bogyólé és Jean-Baptiste Duperray szűretlen Beaujolais Villages Nouvea-ja álltak egymással szemben. A párbaj eredményeképp a Bogyólé vitte a legjobb magyar beaujolais típusú borának járó pálmát, míg a másik vitte a legjobb beaujolaisnak járó díjat...
Duperray beaujolais-ja bolondítóan, zsongítóan gyümölcsös és élettel teli. Eper, cseresznye, málna, habkönnyű tálalásban, mellette banán és tutti-frutti. Ennyi az egész, de egyszerűen abbahagyhatatlan. (a beaujolais versenyben részt vett Jean-Marie Chermette és az Auchan "oh-la-la" márkájú bora is, Chermetté teljesen szétesett és eloxidált, reszelt torma és reszelt alma illatot árasztott, ami közel 4000 forintos áráért minimum botrány, míg az "Oh-la-la" legalább 85%-ban lépést tudott tartani Duperray-vel, ez inkább pozitív csalódás, tekintve fele akkora árát). Duperray büszkén írja a hátcímkén, hogy 179-ik szürete, valahol érződik ez a magabiztosság a boron is. Könnyed, céltudatos, megkomponált bor, letisztult és hatásos.
Mit mondjak ezek után a Bogyóléről? Tökéletes bor, tökéletes technológiával, portugízer és zweigelt házasításával. Földesebb, fáradtabb, sötétebb tónusú ízvilág jellemzi, mint az igazi beaujolais-kat. Sokszor mondtam már e hasábokon: primőrbort csak gamayból. Vitathatatlanul a legjobb mégis, hiszen Dúzsi Marcija és a Bodri Gúnárja közelébe sem tudott jutni élvezeti értékben. A magyar piacon verhetetlen, de ne kóstoljuk össze a franciákéval.
A címben a 4:0 azt jelzi, hogy negyedik éve tartok összekóstolásokat, de eddig még mindig az eredeti volt a jobb. Sajnálom, alapvetően magyar bor drukker vagyok pedig.
