Beconcini Chianti Riserva 2017
A toscanamania.hu holnap 41 olyan filmet sorol fel, amelyikben Toszkánáé a főszerep, de azt gyanítom, hogy ennél sokkal több hollywoodi bóvli film létezhet még, amelyek a "szerelem Toszkánában" és hasonló sztereotíp témák körül forognak. Kíváncsian várom, hogy mikor készül az első ilyen film mondjuk a Balatonfelvidékről, a Káli-medencéről, vagy esetleg Szekszárdról. Utóbbinak a neve is stílszerű lenne a "szerelem Toszkánában" vonal vérfrissítéseként.
Félre tréfát, Toszkána gyönyörű és jól megőrzött történelmi emlékekkel rendelkezik, nem utolsósorban pedig nagy kiterjedésű, ami Magyarországról nehezen mondható el. Az előző két tulajdonság viszont igen, gondoljunk például Ozorára és a reneszánsz Pipo-várra pipovarkastely.hu/. A bor úgyszintén adott. Ami pedig a megejtő szépségű tájat illeti, Magyarország ugyancsak bővelkedik ilyenekben. Itt van mindjárt a pécselyi jegenyefasor, ami már csak az égnek szökő fák miatt is Toszkánát idézi. (tudták-e, hogy a jegenyefát a 17-ik században Lombardiában nemesítették, de csak egyik neve Populus italica, másik Populus pannonica?).
A fenti bal oldali kép tehát, bár megtévesztésig hasonlít Toszkánához, kis hazánkból származik. Érdemes barangolni Magyarországon nyitott szemmel és szívvel! Becsüljük meg, amink van, mert mindenünk van, ami másutt is, mégpedig egy karnyújtásnyira. A jobb oldali kép Toszkána, címadó borunk termőhelyén.
Az egész gondolatmenet egy jegenyefáról jutott eszembe, melyet a Beconcini Chianti Reserva 2017 kortyolgatása közben láttam meg és számomra mindig is hordozott egy erős mediterrán jelleget, már azelőtt, hogy eredetét megismertem. Pietro Beconcini San Miniatoban termel és dolgozik, ami Firenze és Pisa között félúton helyezkedik el. Tipikus toszkán városka, szögletes tornyokkal, lapos, vörös agyag tetőkkel. Harmadik generációs bortermelő, aki a Sangiovese termesztésének hosszú hagyományát viszi tovább, de korszerűsíti is. Ő már nem palackoz szalmafonatos üvegbe, mint a nagyapa és az apa tették, ezzel is jelezve, hogy magasabb minőséget tölt az évi 110.000 palackjába.
Az agyagnak főszerepe van itt, nem csupán a tetőkön, hanem a talajban is. A szőlő ebbe mélyeszti gyökerét, innen kapja a jó tartással rendelkező savakat, hiszen fehér agyagról beszélünk, ami tele van a hajdanvolt tenger fosszilis kagylóival, mészvázas élőlényeivel. Valami olyasmit képzeljünk el, mint az albariza talajok, nagyon magas mésztartalommal. Innen a kiváló savak. A szőlő mindeközben nem szenved el vízsokkot, mivel a talaj vízgazdálkodása mélyen lent állandó nedvességet ad, köszönhetően a terület három folyó közötti elhelyezkedésének.
Maga a bor valóban nagyon hagyományos illat- és ízvilágú, ugyanakkor messze felette áll a szalmafonatos butéliák borának. Színe olyan, mint a vér. Nem ahogyan a vért elképzelni vagy leírni szeretjük - szép bíbor-vörösnek - hanem amolyan realistán vér-színű: barnás-vöröses, némi sárgás csillanással. Illatában minden olyan felsorakozik, ami tipikusan toszkán: cserzett bőr, föld, avar, dohány. A bor már öt éves, palackérettsége kiváló, hiszen a filozófia szerint szlovén hordóban érlelődik 1 évet, majd palackban hármat. Illata is hozza a fekete bogyós gyümölcsöket, de ízben ez még inkább robban, ugyanakkor nem annyira hangsúlyos, sokkal inkább csak kiegészítője a Chianti jellegnek. A gyümölcs-karakter érdekessége egy halvány, háttérben bujkáló, kedves rózsaszirom-íz, mely kedves tónust kölcsönöz a vissza-visszatérő erőteljes cserzett bőr és avar mellé. Jó, hogy nem akar túlzásokba esni, a test csak közepes, de egységes felépítésű, nincs benne rés vagy hiátus. Szép egyensúlyban lévő bor, ami kifejezetten a rozmaringos, toszkán fűszerezésű sültek ideális kísérőjeként fogyasztható, de akár magában is, egy jegenyefa szemlélése közben...
A termelővel egy érdekes és nagyon olaszos hangvételű interjú olvasható itt: grapecollective.com/articles/chiantis-pietro-beconcini-winery-where-tempranillo-and-sangiovese-grow-side-by-side
A Beconcini borok Magyarországon a Budai Zöld Fine Wine Service www.xn--budaizld-s4a.hu/ kínálatában érhetőek el.