Új módszer a borhamisítás felismerésére
Mi is a borhamisítás? Ez a szó több, nagyon eltérő fogalmat takar, és ezzel most szembesültem, amikor a felismerését megkönnyítő legfrissebb tudományos eredményről és az ehhez kapcsolódó új honlapról akartam beszámolni.
A borhamisítás fogalmára sorrendben a következőket találtam a magyar weben kalandozva:
1. Soltvadkert-Kiskőrös-Kecel bermuda háromszög.
2. Olasz import bor.
3. Meg nem engedett szerekkel, vagy meg nem engedett mértékben kezelt bor.
4. Nem a nyilvántartásoknak megfelelő eredetű (évjáratú, házasítású) bor.
Itt és most e négy egyikére sem szeretnék kitérni, mert az újdonságerővel ható bejelentés a hamisítás egy ötödik faját érinti: a múzeális borok eredethamisítását.
Kevesek pénztárcájának való kérdésről beszélünk. Az aukciók, a londoni kereskedőházak világáról, ahol a Chateau Pétrus-ök, Domaine de la Romanée-Conti-k és Mondavi Opus One-ok cserélnek gazdát, és ahol gyűjtők és (szerintem - bocsánat!: sznobok) szerzik be pincéjük féltett kincseit. Ebben a közegben tényleg nem mindegy, hogy az van-e a palackban, amit ígérnek, vagy esetleg más (vagy esetleg más palackban az, vagy más palackban, dugóval, címkével más, stb. a variációk száma végtelen).
A University of California Irvine egyetem két professzora, Simon Fahrni és Benjamin Fuller olyan újdonsággal állt elő, amivel "érzékszervileg", de a kérdéses bor felnyitása nélkül nagy biztonsággal meg lehet állapítani annak korát. Tulajdonképpen egy vákuumszívó "szaglászó" berendezésről van szó, amelynek segítségével a dugón keresztül a vizsgált palack tartalmából molekulákat szippantanak ki. Az évek során a parafadugóval zárt palackok esetében ez a párolgás természetes módon is megtörténik, ezért van az, hogy a régi palackok már nincsenek tele. A módszer emiatt igazán kíméletesnek tekinthető, hiszen ugyanúgy a természetes párolgásra épít. A kivett mintát aztán C14-es izotóp vizsgálatnak vetik alá, és ekként döntik el, hogy a folyadék mikor készült. A módszer jelenleg 70%-os biztonsággal év-pontos, ami
nem kis eredmény. A pontosságot befolyásolja, hogy egyes dugók kevésbé "huzatosak", esetleg nem lehet értékelhető mennyiséget kiszippantani a bor felett ülő gőzökből. Hogy mennyibe kerülhet? - szerintem jobb nem belegondolni, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy egészen biztosan nem éri meg még egy Sauska Cuvée 5-ért sem megrendelni, de létezik az a tétel, amelyért már igen. Például egy 1942-es Chateau Pétrus (három ajánlatot találtam, egyik 1,5 millió forint Németországban, a másik 2,4 milló Angliában, a harmadik 3,6 millió Hong Kongban. Kedves Olvasó! Ön melyiket venné? És vajon melyik eredeti?).
Bevallok valamit. Borbecsüs ide, borbecsüs oda, a leg"nagyobb" tétel, amit valaha kóstoltam, egy Chateau Haut-Brion volt (2001-es), listaáron 300 angol font, azt is kiállításon kóstoltam. Hát szép volt, és igaz, ami igaz, semmi máshoz nem hasonlítható élményt nyújtott, tényleg. Mégsem mondanám, hogy megismerném újból, ha ugyanezt ma este kibontanák nekem, és elém tennék, hogy ez most hamis, vagy nem hamis. A fogyasztó pedig még kevésbé tudná - éppen ezért olyan nagy üzlet a hamisítás. Különben mások sem állítják, hogy kóstolással meg tudnák mondani, hogy az a bor valóban az-e, vagy más. Ennek az
is az oka, hogy vannak olyan régi tételek, amikből kevés a fennmaradt palackszám, így aztán a gyűjtők gyakran inkább befektetésnek veszik, nem annyira azért, hogy elfogyasszák. A két amerikai tudós is hangsúlyozza, hogy örülnek ugyan eredményeiknek, de kötve hiszik, hogy minden vétel meg is érné,
ahogy ők fogalmaznak, mi értelme volna megvenni egy csúcsán túljutott, esetleg ecetes, romlott bort, még ha eredeti is?
A hír másik fele innen kezdődik. Hasznos lehet, ha tudjuk, hogy egy régi és híres (általában) francia bor nem kis eséllyel valamilyen hamisítótól származik (becslések szerint az aukciókon értékesített borok 5%-a hamis). A legfrissebb óriási hamisítási botrány Rudy Kurniawan amerikában élő kínai (de indonéz állampolgár) milliárdos nevéhez fűződik, akit a közelmúltban le is csuktak. Az a hölgy, aki a nyomozást borszakmai szempontból segítette, most honlapot indított www.winefraud.com címen. A klubtagság alapján működő szolgáltatás lényege, hogy megírják tapasztalataikat, segítenek érdeklődőnek és szakmabelieknek egyaránt, hogy felismerjék a hamisításra utaló jeleket, illetve a szolgáltatás részeként el lehet hozzájuk küldeni kérdéses tételeket, és ezeket kivizsgálják. Az éves 500$-os tagdíj nyilván nem olyan
magas, ha a célszegmensre gondolunk. Hogy mennyire élő problémáról beszélünk, azt mutatja az is, hogy a tokaji aszúk vonatkozásában is találtam eredetvizsgálattal foglalkozó forrást. Érdekes beleolvasni, a
cikkek közül több is foglalkozik a hamisítás kérdésével, és elég jó tanácsokat ad arra vonatkozóan, mit vizsgáljunk, mit ne vegyünk. www.vigbor.hu Talán ez az a kategória, amely elsősorban érint(het) minket. És mivel magyar, a legfontosabbnak tartom, hogy védjük. Ha kell, akkor a Nagy Illatszippantó Cétizennégyvizsgálóval. Talán a Tokaj Kereskedőháznak már van ilyen?...
Az eredeti cikk itt található: www.winespectator.com/webfeature/show/id/52025
