Akriotou Microwinery - Savatiano 2021
Azt hiszem, mi magyarok épp annyira borsznobok vagyunk, mint mondjuk a franciák. A szónak abban az értelmében, legalábbis, hogy a legnagyobbra saját borainkat tartjuk. Talán nem olyan nagy bűn ez, hiszen a magyar borok valóban kiválóak és jellegzetesek, érdemes azonban észben tartani, hogy más nemzetek valamivel előbb kezdték a borászkodást, itt viszont nem éppen a franciákra gondolok.
Görögország borai hazánkban nagyjából annyiban ismertek, amennyiben a Lidl alsó polcain a Mavrodaphne of Patras megtalálható. Pedig a görögök már a homéroszi eposzok szerint is jelentős borfogyasztók voltak, s ennek jó részét saját maguk termelték. A szőlő- és borkultúra ma is jelentős szerepet játszik. Görögország négy borrégióra és ezen belül számos borvidékre tagolható. A mediterrán ország domborzati adottságai miatt a borok jórésze nagy magasságban terem a hegyoldalakon, ezáltal a hűvös éjszakák segítenek a savak megtartásában. A görög borok a magyar ízlés számára meghökkentőek, a fehérborok különösen. Általában semleges ízvilágúak, főként virágos jelleggel, egyhe kesernyével.
Sokat cikkeznek a női borászokról is mostanában, Vasiliki Akriotou egy tapasztalt női borász, 1997-ben kezdte a szakmát, s saját boiotiai borászatát 2015-ben indította útjára a "Hegymászó" (ορειβατησ) sorozattal. A mi éghajlatunkon kuriózumszámba megy, hogy a Somló északi oldalán is vannak ültetvények. Nos, itt Közép-Görögországban a 380 méter tszf. magasságban elhelyezkedő dűlő esetében ez alapelvárás...
Mindezek után lássuk a bort. Citromsárga színű ital, zöldes villanással. Rendkívül tiszta (és mondanom sem kell, szokatlan) illattal fogad, amelyben főként a jázminvirágzat ismerhető fel. Vegetális, zöldes növényi illatok is érkeznek, nagyon hűvösen. Menta fedezhető fel, de visszafogottan. Önkéntelenül is hasonlítgatom a megszokott hazai fajtákhoz. Talán leginkább a kéknyelű köszön vissza belőle, bár savérzete nem olyan elegáns, de hasonlóan magas és határozott. Karaktere is hasonlóan semleges. Szájban is kifejezetten semleges, vegetális, halványan fűszernövényeket felvonultató, de leginkább "bor" érzetű bor. Esetleg citromhéj ízjegyeit tudnám ráfogni, és ismét a jázmint, már amennyire a jázmin értelmezhető ízként. Összefoglalóan nem kellemetlen, hanem érdekesen "más", mint a hazai gyümölcsbomba boraink. A bor leginkább akkor nyer értelmet, amikor bekapunk mellé egy paprikával töltött olajbogyót, vagy egy feta szeletet (megjegyzem, τυρι φετα sajtszeletet jelent görögül, vagyis a 'feta szelet' szó szerinti fordítása "szelet szelet' lenne) friss paradicsommal és oregánóval. Itt érzi jól magát ez a bor, a természetes és egyszerű ízek, az ételek mellett. Ez minden görög fehérbor titka: valami mellé isszuk, és nem magában. Megelevenednek az ízek, és társulnak az étel sóssága mellé, megkönnyítve, fellazítva a sót kiemelik az étel eredeti ízeit.
Hazánkban nincsen olyan jelentős görög diaszpóra, amely elevenen tudna tartani egy folyamatos görög borimport igényt. Fogyasztóink, főként a fiatalok számára, ezek a borok kissé megközelíthetetlenek, savasak, nem egyértelműen jellegzetesek. Mégis, világszerte most növekvőben van a görög borok kereslete, talán éppen azért, mert a fogyasztók telítetté váltak a szélsőségesen kifeszített, fajélesztőkkel felturbózott gyümölcsaromáktól.
A görög fehérborokat mindenkinek csak ajánlani tudom a borozás új dimenziójának belépőjeként.
