Le Beaujolais Nouveau est arrivé!
Ez a nap is eljött.
Beaujolais Nouveau-t azért iszunk, mert újbort inni öröm. Így november tájt az időjárás már általában - most kivételesen nem - ködös, köd reggel, gyakran köd napközben, nem is beszélve az estékről, amelyek hosszúak, és sokszor nyálkás szitálás is kíséri a ködöt. Szóval ilyenkor jó előre tekinteni, és valami fiatal, új, zizegős, friss bor inni, és a primőr borok pont ilyenek, a Beaujolais Nouveau pedig ezek mintapéldája. Most hagyjuk, hogy már ők maguk is kicsit snassznak és kevésnek tartják, hogy a Beaujolais vidékhez csak (vagy inkább elsősorban) ez a divat kapcsolódik, ma van a napja, hát örüljünk, és ilyenkor kötelező kóstolni.
Korábban főként a Dufouleur, meg a Louis Jadot borait lehetett itthon megszerezni, ma már elég széles a paletta, a legnagyobb magánkézben lévő szaküzlet-hálózatban pl. négy termelőtől lehet kapni, de amit én találtam, azt még nem kóstoltam korábban: Paul Sapin: Beaujolais Nouveau 2015.
Hát itt van. Rubinszín, gyönyörű, fényes. Kifejezetten intenzív, fiatal illat, benne a szénsavas maceráción keresztül ment szőlő jellegzetes illatával. A szénsavas maceráció: a borszakírók kedvence. Ilyenkor mindig részletesen el lehet mondani, lel lehet írni, hogy a szénsavas maceráció azért eredményez ilyen koncentrált illatokat, mert az egészben szüretelt fürtöket bogyózás után CO2-vel árasztják el, és az erjedés a bogyókban indul el, majd amikor elérte a maximumát, akkor a felgyűlt belső feszültség szétveti a bogyókat. Ez kedvez a gyümölcsös illatok-ízek kioldódásának, de nem sok tannint old bele a borba, amitől az ital igazán könnyen iható lesz, "jól csúszik".
Paul Sapin, akinek - akiknek, merthogy ez egy cég - így ismeretlenül is a távolból gratulálok, a technológiát kiválóan alkalmazta, és egy igen vonzó tételt készített. Az illatban frissítő és kerek kék áfonya dömping, málnák (skót bíborszínű és gurulós), mentás jegyekkel kiegészülve. Szájban az extraktédesség köszön először, aztán málna-málna-málna (jé, mintha ezt egy korábbi posztban ugyanígy írtam volna a közelmúltban). Komolykodó test, de persze nem "nagy", a lecsengése pedig közepesnél kisebb. Csakhogy ez nem zavaró, hiszen a beaujolais nouveaut azért isszuk, hogy igyuk, vagyis úgyis hamarosan küldjük az előző után a következő kortyot. Merthogy itatja magát, és nagyon jól esik. Egy icipici tannin van benne csak, épp annyi, hogy legyen vörösboros jellege, meg komolyan lehessen venni. Jól áll neki. Ízben megjelenik egy virágos jelleg is, olyan kék virágos, szerintem ibolya. A meglepetés az üres pohárban köszön: az édes jelleg itt határozott JUHARSZIRUP érzetet hoz, csodaszép és vonzó.
Ez a Paul Sapin első ránézésre kábé akkora vállalat lehet, mint mondjuk itthon a BB, úgyhogy most nem fogok elkezdeni sznobkodni azzal, hogy milyen talajról, meg milyen dűlőkből szüretelt, itt úgysem ez a lényeg. Tökéletes technolgia, nyilván jó alapanyag, és a fogyasztó elvárása a lényeg, s ennek szépen megfelel.
A polcon ott volt a Vylyan Bogyólé is, a Paul Sapin mellett. Azt hiszem, nemsokára azt is meg kell majd kóstolnom összehasonlításképpen.
www.paul-sapin.com/en/our-wines/the-signature/the-paul-sapin-collection
