Káli Kövek - Kavics 2019
Hogy egyszerű bor-e a Kavics, ahogy a neve sugallja (kavics = csak valami kis apróság, mi ez a kőhöz képest, pláne egy sziklához képest...), ezt latolgattam hosszan, aztán belevágtam ebbe a cikkbe, mert kezdettől fogva tudom a választ. A borász túl szerény.
A Kavics a köveskáli Káli Kövek (Szabó Gyula) belépő bora. Olyannyira belépőnek tartják, hogy egyenesen magnumpalackba töltik. Még valami: Kavics nem csak fehér, hanem vörös is lehet. S az ugyanolyan, ha nem még jobb.
A Kavics-sztori már máskor is megkapott, de most, hogy egy egész kóstolót vezettem végig a Balaton-felvidék boraiból, ismét látókörömbe került. A Kavics tulajdonképpen egy életérzés - fogalmazódott meg bennem ismét - amiben nagyban segíti, hogy egyetlen szőlőfajtát sem találunk túlsúlyban. Birtokbor - mindent bele! - öt szőlőfajta házasításából (szürkebarát, olaszrizling, chardonnay, zöld veltelini, rajnai rizling). Így adódhat, hogy ez a bor tökéletesen a termőterületről szól, és szinte csak arról. Gyümölcshangsúly, fajtajelleg? Nem... Nettó Köveskál. Kő, kő, és kő.
Első szabály: nagyon hidegen. Ha a pohár oldala párásodik, mikor kitöltöttük, akkor jó. Második szabály: csak apró kortyokban. Már az illatában beköszön a füstös ásványosság, s azután sós-füstössé válik szájban. Savai citrusosak, kicsit húznak (jó értelemben), nagyon hosszú lecsengést biztosítanak. Kicsit éretlen anyag volt a szőlő, de nem baj, mert nem a fajtajelleg volt a lényeg ennél a bornál. Citrom, lime, érintésnyi jázminvirág érződik az illatban, mellette a füstösség idővel füstölt lazaccá nemesül. Egy kis akácvirág illat is játszik a pohár tetején. Hamvas szilva héjának illata is követi és még valami fűszernövény, alighanem boróka.
Férfias bor, de mosolygós. Szikár, de megközelíthető. Talán egy kerékpártúra végén (vagy közepén) esik a legjobban, a teraszon, napsütésben. Magnumpalack - ennyiért? A bolondnak is megéri. Mindig Köveskálon akarok élni...
Mindazonáltal a vörös Kavicsról csak még nagyobb lelkesedéssel tudok írni. Ez a bor főként annak a szívéhez fog közel állni, aki maga készített már bort, és végigélvezte a folyamat minden illat- és ízélményét. Az erjedő must, a kierjedt nyers bor elementáris potenciálját. Igen, ezt érezni még így két év távlatából is a vörös Kavicsban. Valami nagyon izgalmas volt, bár a terroirt számomra kisebb megjelenítő erővel képviselte. Annál inkább a nyers, tiszta vörösbort, a maga egyszerűségében és őszinteségében. Nagyon itatja magát. (Lehet, hogy ezért fordul keresztbe még a kép is?)
