HMJ Pincészet, Villány - siller, és mások
Hogy mit igyon egy vörösbor kedvelő személy ilyen nagy melegben? - aktuálisan ez a kérdés merülhet fel bennünk, és a válasz ilyenkor lehet az is, hogy "sillert". Én legalábbis szívesen adom ezt a választ, szívesebben, mint mondjuk azt, hogy "pinot noirt", mivel a sillerbor jobban hozzánk nőtt tünemény, valahogy "magyarabb". Ami a legjobb benne ilyen melegben: a sillerbort nem vörösbor-hőmérsékleten isszuk, hanem sokkal hűvösebben. Mégis, ha jó, megadja a vörösbor élményét, persze ne a Château Pétrus érzetét keressük itt. A sillerbor ráadásul nem Szekszárd kiváltsága (bár a Fuxli promóció ezt sugallná), mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Köpcös évről-évre szenzációs sillere (cikket ld. itt: Köpcös Tímea Siller 2015 - és a 2016-os is hasonlóan élvezetes volt, meg a Sauska sillerek), de legújabban a HMJ pincészet sillerébe bolondultam bele (HMJ = Horváth Milán és János, Villányból) és erről számolnék be szívesen.
HMJ Siller 2016
Egy kiállításon találkoztunk, ez a bor, meg én, mondhatni ideális körülmények között. Fehér asztal, hűtött ital, kedvesen kínálgató hostess. (A HMJ borok a Vitis Hotel Villánynál a ház borai) A HMJ 2016-os sillere szép világos rubinszínnel csábít, de ha igazán telitalálat hasonlatot kell írnom, hát lingonberry színe van. A lingonberry nekünk magyaroknak az IKEA-ból lehet ismerős, nem más ez, mint azok a szép piros kis északi bogyók, amiket mi egyszerűen vörösáfonyának fordítunk, és dobozos üdítőként a rettenetes fűrészpor ízű svéd húsgolyó mellé ezt kapjuk, ha az áruházban étkezünk, de a svédek azonnal tiltakoznak, hogy ez nem cranberry, hanem lingon, összetéveszteni tilos. Szóval nem tőzegáfonya, hanem vörös áfonya, fogadjuk el, hogy a különbségtétel nekünk magas, vagyis túl északi. De színe szép élénkpiros, akár a HMJ silleré.
Ez a bor remek zamatkavalkádjával győz meg arról, hogy jó, és hogy még egy pohárkával kérjünk. Igazán szépen rétegzett, izgalmas illatában szamóca, gránátalma, sok meggy és vörösáfonya fedezhető fel. Meggyességében egy kis kesernye, mondjuk, mintha meggymagot szagolnánk. Vörösborosan összetett, mély illat, minden szippantásra újat nyújt, miközben testben könnyedebb tud maradni. Szájban kiemelkedő is könnyedsége, lendülete, frissessége, megtartva a felsorolt gyümölcsösséget, amire még szépen ráfejel egy cseppnyi meleg fűszeresség. Nem túl koncentrált, nem válik nehézzé, könnyű inni, mégis igazán tartalmas. Csudára eltalált és nem eltúlzott savak hátán lovagolnak az említett gyümölcsök, méghozzá szépen sorjában, elsőként a meggy, aztán az áfonya kellemes fanyarsága, utána gránátalma, szamóca. Itt már a látvány miatt is asszociálok a lingonberryre. Igazi frissítő, élvezetes korty. Most olvasom, hogy portugízerből készült ez a bor. Elmondhatom, hogy nagyot nőtt a szememben ez a fajta, hiszen az utóbbi időkben második szuper portugízer-élményemmé vált. Az előzőről itt olvashatni: Günzer Tamás - Portugieser 2016
Ha már ilyen jól indult kóstolás, szólnék pár szót a kóstolt vörösökről is, hiszen egy cabernet franc és egy cabernet sauvignon is poharamba került ez alkalommal. Így, egymás után, s nem együtt.
HMJ Cabernet Franc 2013
Sötétebb rubinszín, fekete mag nélkül, nagyobb koncentrációt előrevetítő templomablakokkal. Illata jó egyensúlyról tanúskodik, bársonyos, melegséget sugároz. Szépen hozza a franctól elvárt gyümölcsöket: meggy, cseresznye, szilva. Elég gyorsan nyílik, fűszerek jelennek meg, sokszorosan rétegzetté válik az illata, és továbbra is átfogja az értő hordóhasználatból eredő bársonyosság. Ez a bor 14 hónapot töltött barrik hordóban, ez az érlelés nyilván jót tett neki, hozzátesz a fajtából eredő fűszerességhez.
Szájban fantasztikus koncentráltság jellemzi, árad belőle a melegség. Csodásan jól iható, megközelíthető, mégis értően rétegzett ital, és tele van energiával, lendülettel, ami meg is lep, mivel korábbi tapasztalataim a 2013-as évjáratról azt mutatták, hogy a 2012-eshez képest gyorsabban fárad, öregszik. Ez a bor azonban csak nemrég hagyta el a hordót, így a palackos érlelés még csak most indult, és kiváló anyag, van hová fejlődnie, ha ugyan meg bírjuk állni, hogy ne fogyasszuk el rövidesen.
HMJ Cabernet Sauvignon 2013
Színe, melegsége, koncentráltsága ugyanaz, mint a francé. Fajtajellege visszafogottabb, bár biztosan hozza, de a feketeribizli nem uralja el, hanem hamarosan nyit és markáns zöldpaprikásság tűnik fel, persze ez is fajtajelleg. Fűszeressége kicsit más, mélyebb, fásabb, fanyarabb. Alkoholédességével azonban kerekké válik az egész, intenzitása remek, még a kicsit húzós tannin sem áll neki rosszul, mert hozzáad a nagy bor érzetéhez. Csersava azonban csak pont annyira szárító, ami még hagyja érvényesülni a gyümölcsöt és a fűszerességet. Értően összerakott bor, élvezetes tétel.
Ezek a fiatalok érződik, hogy lelkesek, dolgoznak, értenek hozzá, és céljuk van, méghozzá igazán jó borokat mutatni. Ez érződik ki számomra a kóstolt borokból, bár ha kicsit csodálkozom is, hogy nem házasításban, hanem külön-külön hozták ki ezt a két tételt.
Szép kezdet (vagy már folytatás?), és az érmek sem maradnak el, hiszen szépen sorjáznak a pincészet facebook-oldalának tanúsága szerint az aranyak és ezüstök. Csak így tovább.
.
