Béres Tokaji Szamorodni (édes) 2013
Úgy alakult, hogy Karácsonykor megkóstoltam a Béres Tokaji Szamorodniját. Nagyapám szokta volt mondogatni a Karácsonyi ebédek után, hogy napi egy pohárka tokaji karbantartja az egészséget. Emlékszem, épp csak túl voltam a halászlé megrázó élményén (akkor még megrázónak számított, különösen, mert előtte pár órával még láttuk az inkriminált pontyot úszkálni a fürdőkádban) azután jöttek a töltöttkáposzták és egyebek, végül a várva várt bejgli és mellé az a pohárka tokaji, amihez nagyapám a szokásos intelmet fűzte. Nem mintha ő maga megitta volna minden nap a kis pohárka tokajit, nem mintha nekem az akkor ízlett volna.
Ma viszont pontosan ilyennek képzelem azt a tokajit, amelyikből naponta egy pohárkával meg kell inni. Olyannyira, hogy másfél hónapja nem múlhat el nap anélkül a kis pohárka Béres szamorodni nélkül. Valósággal beleszerettem ebbe a borba! Valahogy minden olyan szépen rendben van körülötte. Szenzációs a színe, hozzá az izgalmas formájú cimke, a palack tartalma is csupa élet és lendület, az ár-érték arányról egyszerűen nem is beszélve (1800 ft-ért messze az átlagos édes szamorodnik árszintje alatt). Igen, azt érzem ebben a borban, hogy nagyapám pont az ilyenről beszélt. Szívesen vinném neki nap mind nap, ha még lehetne!
Annyit előre kell bocsátani, hogy jobb hűvösen inni. 8°C fokon érzem a legkedvezőbbnek. Sötét citromsárga szín, aranyos csillogással. Rendhagyó módon rögtön a maradékcukorra térek rá. Az adatlap szerint 92,8 g: egy négyputtonyos aszúnak felel meg. De milyen minőség! A tiszta szőlőcukor érdesen reszel ehhez képest. Úgy simogat, mint egy perzsa macsaka szőre, lágy és végtelenül finom, mézszerű, sok, és valahogy mégis játékosan diszkrét. Lehet egy cukortartalom elegáns? Lehet! Csücsörítősen, csettintősen, folyósan édes, tökéletes harmóniában az ellenpontot adó 6,8 g savval. Ettek már akácvirágot? Na pont olyan konzisztenciájú a cukor, mint az akácvirágból kiszürcsölgethető nektár.
Aztán itt van az aromatikája. Fő vonulatában kajszi, kajszilekvár és mandarin. De emellett ezer más. Kumkvat (héj), piros pomeló, kandírozott narancshéj, datolya, pemetefű, fahéj, csipet szerecsendió és sok érett, apró szemű, lédús mandarin. Nagyon zamatgazdag bor. Illatát nem írom le külön, tessék megtalálni benne ugyanezeket. Én apró pohárból iszom a tokajit, így az illat külön nem jött elő, de nem hinném, hogy eltér a szájban tapasztaltaktól. Lecsengésében érezhető érintésnyi kesernyéssége olyan, mint az ízben felfedezhető citrusok héja. Éppen ennyi kell, hogy kordában tartsa az édes ízeket. Említsem-e még a mazsolát, a fügét, egy hangyányi tejcsokoládét, néha fel-felvillanó cikóriakávét? - mindezek a rágcsálás (merthogy meg kell rágni az ilyen bort) során és a lecsengésben kerülnek elő, és újra meg újra elkápráztatnak.
Szóval gazdag, de emellett nem nehézkes. Annyira fiatal - így négy évesen - hogy palackos érlelés jegyeit egyáltalán nem mutatja még. Nyilván reduktív alapbor volt, de kapott egy kis hordózást is, érezni a diszkréten vaníliás háttér-aromáiból. Szerencsére jól eltaláltan csak egy kevéske, ami hozzáad az összképhez, nem ül rá. Közepesnél hosszabb lecsengés, jellegzetes tokaji ásványossággal, csipetnyi sósság alakjában. Szájban olyan dinamikus, mint a Csillagok Háborúja Padméja, hosszú loknis fürtökkel egyszer elbűvöl, másszor meg vakmerően lövöldöz dinoszaurusz-forma szörnyetegek hátán ülve.
Mindezeket összevéve, kimondhatom, hogy szenzációs ár-érték arányban van ez a bor. Akár dupláját is lehetne kérni érte. Készletezzünk, amíg ennyibe kerül! (És amíg van.) Legalább 5 évre előre lehet kalkulálni vele, szépen fog fejlődni.
