Új arculatot kaptak a Bujdosó borok
Facelift - így hívják az autók nyelvén azt, ami történt a dél-balatoni Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet Matróz sorozatával, melynek címkecsaládja megújult idén ősszel. A téma maradt a Balaton és a vitorlázás, a letisztult grafikai elemekkel és új színvilággal rendelkező címkéket ismét Ipacs Géza tervezte meg a pincészet részére. Nem tudom, vitorlázós körökben minek mondanák ezt, talán "orrplasztika"? - vagy valami ilyesmi. De félre a tréfát, mert a borról akarok írni.
A Bujdosó családtól elválaszthatatlan a Balaton és a hajózás. A Bujdosó fivérek gyerekkoruk óta vitorláznak, és azóta sem csillapodott ez a szenvedélyük, amely jól megfér a Balaton melletti szőlőműveléssel és borászkodással. Egy grafikailag egységesebb és markánsabb megjelenés volt az új címkék koncepciójának az alapja, ami sokkal erősebb kódokkal kommunikál. A változás legszembetűnőbben a motívumok letisztultságában és elrendezésében, valamint az új színválasztásban látszik. Az eddigi sokszínű és rajzosabb motívumok ikonjellegű megjelenésre cserélődtek. A fő motívumok a Balaton és a vitorlázás maradtak. A tipográfia feszesebbé vált, a Bujdosó logó pedig a címke alsó részébe került egy kék sávba, ami által plusz nyomatékot kapott.
Elöl persze a kapitány, bár arra a kérdésre nem kaptunk maradéktalanul meggyőző választ, hogy miért az Irsai Olivér a kapitány. (Itt kívánom említeni, hogy az Irsai Olivért még néhány évtizeddel ezelőtt Irsay-nak írták a szőlő fajtakönyvben! Hogy ezt hová tűnt, és miért?...)
Sietek leszögezni, hogy a címke új, de ami a palackon belül van, az a régi, és ez igazán pozitív üzenet. A címke-bemutatót mélyreható kóstoló is kísérte, amely teljes palettáját megmutatta a Bujdosó szortimentnek. Ilyennek éreztem ott, és akkor:
Torony olaszrizling, 2016. Szalmaszín, zöldes reflexekkel. Jó fajtajelleges illat, pici fülledtség, de ezt másodperc töredéke alatt kiszellőzi. Jó savszerkezet, semleges ízvilág jellemzi, illatban citrusok, kis kesernye és magas fokú tisztaság érzete. Ízben megjelenik az olaszrizlinges mandulás kesernyésség is, barack, pici körte. Hangyányi maradékcukor kerekíti, friss, egészében élvezetes, jól iható, könnyebb bor közepes testtel, kicsit rövidebb lecsengéssel. Főként étkezés mellé ajánlom, kísérőnek, jól támaszthatja alá a tejszínes fehér húsokat.
Iránytű szürkebarát 2016. Világos aranyszín, közepesen intenzív, igazán kellemes, harmonikus illat, főként virágos: gyöngyvirág. Érett alapanyag érződik, és extraktban is jól látható a pohár oldalán lecsorgó templomablakok képében. Kellemesen szürkebarátos, de nem túltolt, kifejezetten gasztro-borosra hangolt képlet, sok és lédús őszibarackkal, kevés sárgadinnyével. Magában is kifejezetten ízletes, könnyen iható. Intenzív, de nem túlzó savú (6,4 g/l) és alkoholban viszonylag szegényebb bor, lecsengése közepes és további virágok jellegét mutatja fel. Szárazpróbájában akácvirág. Kifejezetten jó ár-érték arány (1200 ft).
Szextáns rajnai rizling 2016. Jellegzetes rajnai illattal indít, markánsan érezni a rajnainál kötelező citrusokat, az érett citrom mögött halványan a rajnaira jellemző füstösséget (nagyon halványan). Alkoholban gazdagabb bor, teste azonban kicsit halvány, lecsengése rövidebb. Egyrétű bor, frissessége az az érték, ami étkezés mellé kellemes kísérővé teszi anélkül, hogy az étel ízei elé tolakodna. Szárazpróbájában ennek is érezhető némi kedves maradék-cukor.
Nemere 2015. Világos aranyszín. Bâtonnage technológiával, majd újhordózással érlelt, a finomseprőzés és hordózás jellegzetes fás-toastos illataival indító bor. Gyümölcsössége jó, barack, körte, citrusok. Kiegészíti a friss radírgumi jellegzetes illata. Érdekes, és soha nem éreztem még ilyet. Egyáltalán nem kellemetlen. Egyensúlya az alkohol felé billen némileg, viszont egyérelműen érezni, hogy komolyabb anyaggal van dolgunk. Chardonnay, sauvignon blanc, szürkebarát fajtaösszetételű házasítás. Szájban a finomseprőzés és hordó vaníliás-kekszes jellege a legszembeszökőbb. Testben az illat nagyobbat ígért, mint a tényleges test, de összképében szépen összerakott bor, csak némiképpen túlárazottnak érzem 2700 ft-os árával.
Katamarán 2013. Áttetsző rubinszín, világos széllel. 2013-as, amely évjárat korábbi tapasztalatom alapján eléggé hamar öregszik, de úgy látszik ez elsősorban a délebbi (szekszárdi, villányi, pécsi) borvidékekre volt jellemző, nem a Balatonnál. Kiválóan tartja magát, még fejlődése elején lévő illata kifejezetten olaszos, meleg fűszeres, elsősorban franc-os, kicsit ribizlileveles, paprikás, meggyes, fekete bogyós. Kifejezetten nagy komplexitás. Szépen beérett és a gyümölcsösséggel jól egyensúlyt tartó tanninok jellemzik. Gyümölcsössége friss, nem megy el a likőrösség vagy lekvárosság felé. Zamatos bor, fűszeres, szinte édeskés az extraktja. Lecsengése közepes és nem megterhelő. Tetten érhető a borban egy jellegzetes löszös karakter, lágyság. Arányos, egyensúlyos bor, élvezet inni. Kiválóan integrálja a franc és a sauvignon jellegét, jól eltalált arány az 50-50% ebben a házasításban. Áll még előtte néhány év, és már most magas élvezeti értéket nyújt. Könnyed, de nem könnyű, szép szövésű, elegáns textúrájával személyes kedvencemmé vált a kóstolón. Nagyon jó ár érték arányt képvisel, szerintem bő 25%-kal többet el lehetne kérni érte. Fél évvel ezelőtt, a Bordói November rendezvényen kóstolva úgy jellemeztem, hogy „szép sauvignonos jelleget mutat, érdekesen kétarcú bor: míg illatban visszafogott és átlagosnak tűnő, szájban csodásan hozza a gyümölcsösséget; közönségkedvenc lehet, benne van az újhordós vaníliásság is, a cabernet sauvignon jellegzetessége és komolysága is, valahol az acéltartályos vékony és a nagy vörösbor között elhelyezkedő, a mindennapokban jól iható, jólesően fogyasztható bor” – és erre akkor a termelő azt válaszolta nekem, hogy „ilyennek álmodtuk meg”. Tetten értük, mennyit és miben változott ez a bor 10 hónap alatt. Nyílt, mélyült. Jót tett neki az idő.
Bár nem kóstoltuk a Matróz-sorozat bemutatóján, nem hagyhatom ki, hogy néhány szót ne ejtsek a Bujdosó 2013-as IbiTuba-ról is: a szedres, feketeribizlis gyümölcsösség mellett tejcsokoládés jelleg is megjelenik, szépen integrált tanninokkal, komoly felépítésű bor, igazi nagy bor, kár, hogy nem tudtam ezt is újra kóstolni 10 hónap után.
(Fényképek: Furmint Photo. A rendezvényért köszönet a Wineglass Communications-nak)
