Vida prémium és a Lösz
A Vida borok egyértelmű sajátja a derű. Nem túlzás állítani, hogy a Vida borok kivétel nélkül bájosak és napsütéses optimizmust hordoznak. Faggattam róla ifj. Vida Pétert, hogy mi a titka ennek a félreismerhetetlen karakternek, és több mindent is megnevezett. Elsősorban a kíméletes növényvédelmet, például a sorművelésben a talaj nedvességtartalmának megőrzése céljából a növényzetet csak lenyomatják, nem gyomirtóznak. Elhangzott az is, hogy nagyon fontos a megfelelő lombsátor kialakítása. Talán a legfontosabb mégis az volt, hogy a szüreti időpontot úgy választják meg, hogy az ideális legyen. Érdekes módon azt mondta, a szüretet általában ők fejezik be a leghamarabb. Ez biztosan hozzájárul a borok frissességéhez, élénkségéhez. A löszös talaj és a mély gyökérzet általánosságban is lágyabb, simább borokat eredményez. A borkészítésben fontos, hogy barrikhordót egyáltalán nem használnak, csak nagy méretű, és nem elsőtöltésű, közepes pörkölésű hordókat. Ezáltal a hordós érlelés szelídebb, lassabb. Végül is azt, hogy a báj hogyan ragadható meg, csak közelíteni tudtuk.
Vida Péterék jelentős piacot veszítettek a koronavírus miatti étterembezárással. Senki nem számíthatott rá, hogy a 2017-es évjárat nagy borát olyan időpillanatban tudják bemutatni, amikor éppen a gasztronómiai szolgáltatások teljesen leállnak. A prémium tételek között a Löszt a La Vida alá pozícionálták, mintegy kitöltve egy parányi hézagot a gasztro-sorban, amit a Bonsai kadarka (mely most 95 pontot kapott Caroline Gilbytől), a Hidaspetre kékfrankos és a bikavér felfelé mutató íve jellemzett. Kétségtelen volt a Lösz mindent vivő fölénye (ár-érték arányban is) egy 12 tételes szekszárdi kóstolón, melyet februárban tartottam online, ahol nem kisebb nevek, mint Heimann, Takler, Vesztergombi, Márkvárt tételeit utasította maga mögé rendkívül megnyerő karakterével. Ha egyszer tehát újra nyitnak az éttermek, lesz miből válogatni, hiszen a Lösz nem kerül hipermarketbe, csak a legjobb éttermekbe majd.
Lilásba hajló bíborszín, az érleltségnek még semmilyen jelét nem mutatja színben. Hívogató fekete bogyósok illatát érezzük, főként feketeribiszke, szeder és édes fűszeresség bájol el. Cseresznyevirágzás illata is körbelengi. Mély és rétegzett. Szájban a gyümölcsöké a főszerep, de jól integrált, markáns, kicsit kávés érzetű csersav támasztja meg. Közepesnél nagyobb teste nem túlzó, az egész anyag jól megközelíthetően hömpölyög végig a nyelven, savai prímák, érettek, potenciálja még 5+ év. Ha most a gasztro-sorban nézzük elhelyezkedését, tökéletesen megtalálta a helyét a La Vida "alatt", inkább "előtt", mint a pince második csúcsbora. Szárazpróbájában édes vanília, vörös áfonya lekvár és hecsedli is megjelenik. Gyönyörűen rétegzett, igazán élvezetesen szálazgatható-boncolgatható bor a megszokott Vida bájjal.
