Törley Charmant Rouge
... és vannak azok az alkalmak, amikor az ember nem akar semmi komolyat inni, csak valami kellemeset, ami mellett jó hangulat lesz, például egy buliban. Na, a Törley Charmant Rouge pont ilyen. Kérem, most forduljon el, aki az édes bort/pezsgőt lenézi, ugyanis szolíd dícsérő szavak következnek.
Ugye van a Lambrusco, de ez főként a Lidl-Aldi vonalon helyezkedik el hazánkban, szóval tényleg nem kötődik hozzá magas minőség képzete. Joggal. Bár hazájában nyilván van olyan is, amelyik megérdemli, hogy számon tartsák. Itt azonban rögtön különbséget kell tennem édes és édes között. A Lambrusco (ez egyébként a szőlőfajta neve) alkoholtartalma ugyanis mindig alacsony, 5-7,5% körüli, ami tehát azt jelenti, hogy az édesség a részleges kierjesztésnek köszönhető. Nem úgy a pezsgő esetében, amikor is teljesen kierjesztett alapborokat vetnek alá másodlagos erjesztésnek, ami szintén szárazra erjed ki, majd a liqueur d'expédition hozzáadásával, vagyis a palackozással egyidejűleg állítják be a kívánt édesség szintet. És mert létező keresleti szegmens a jó hangulatra vágyó, buliban iszogató emberek-vevők igénye, így érdemes vele foglalkozni a borászoknak is. Visszatérve, a hangulat lehet, hogy hasonló a Lambruscót követően is, de a technológia nem, ezért persze a végeredmény is más lesz. A pezsgő sokkal borosabb, karakteresebb, és élesztősebb, a Lambrusco gyümölcslésebb érzetet hordoz.
Azt kell mondjam, hogy Törley kiválóan megoldja a feladatot ezzel a borral. Világos bíbor szín, fehér széllel. Az illat közepesen intenzív, elég egyirányú, meggy, és szilva. Kitöltve a buborékolás gyenge, ritka. Szájban viszont...! Ahogy megindul, hirtelen habszerűen, sűrűn betölti a szájat, túlzó - nekem a felhabzó mosogatószer intenzitása jut róla eszembe -, mondjuk mégsem válik kellemetlenné. Tény, hogy ez a legfőbb gyengéje a bornak, kevesebb pezsgés sokkal jobban állna neki. A vörös bor tanninja azonban telitalálat, éppen annyi, hogy hátán elvigye a cukrot, így nem lesz geil, csak kellemesen édes. Találgatom, milyen fajtákból lehet. Cabernet franc, merlot, zweigelt, portugieser? (Az internet erre nem ad választ.) Az íz szintén egy irányba mutat: meggy, de lédús, finom. Közepes lecsengés, és hamar megjön a jó hangulat. Vigyázat: csak 12% alk., de nagyon hamar be lehet csípni tőle!
Ahogy ittam, eszembe jutott a Banrock Station Sparkling Shiraz. Hát, ezt el kellett gyászolnom. "Ozzys just lap up this red bubbly at parties" - mondta róla a reklám, és ez az ausztrál bor pont annyival volt jobb a most kóstolt Törleynél, hogy szebb volt a pezsgése, meg feketébb volt, minden tekintetben. Feketébe hajló bíbor színű volt, illatában és ízében pedig fekete cseresznye jött, tekintélyes intenzitással. Csak, amint megtudtam, 2011-ben "kereslet hiányában" megszüntették a termelését. Én nem tudom, ezek az ausztrálok nem néznek körül? Az csak jelent valamit, hogy Észtországban és Finnországban a Törley Charmant Rouge minden italbolt polcán ott csücsül! Hát ennyivel viszont biztosan többet tud a Törley.
A pezsgőmestereket csak egyetlen dologra szeretném kérni: ittam én ezt a bort már korábban is. Volt, hogy ugyanezt írtam volna róla, volt, hogy száraz, húzós, faízű tanninokról írtam volna. Az alapborok minőségét, ha lehetne, kérem tartsák egyenletesebben.
(Írta: borbecsüs)
