Szt. Andrea - akutyafáját 2013
Bocsánat, bocsánat. Elnézést. Ami a szívemen, az a számon.
Akutyafáját, nem erre számítottam! Túl erős volt a mezőny (de a mezőnyről legközelebb).
Szóval én azok közé tartozom, akik a Napbort, igen: - túl fásnak találták. Sőt, túlmegyek ezen, bevallom: a Napbort azért nem tudtam kedvelni, mert egyszerűen szerintem nem szól(t) másról - az, amelyiket én kóstoltam, valószínűleg még régen, 2003-ban - csak a bravúros hordóhasználatról. Mert egyébként azt el kell ismernem, hogy a hordóhasználat bravúros volt. Csak nem éreztem mögötte a tartalmat, ami megtölti.
Most választottam egy Akutyafáját, a 2013-as évjáratból, mert valahogy Eger - meg a vörösek általában - jobban megszólítottak. Lehet, hogy a hideg miatt? Tartósan 5C alá esett a hőmérséklet. Ami azt illeti, bevallhatom: ahol vettem, ott ez volt az egyetlen általam megbízhatónak ítélt brand. A többi mind valahogy olyan alsópolcos-gyanús volt, abból meg épp elég volt az utóbbi hetekben. Hát lássuk.
Enyhén borostyánba hajló rubinszín. Illata elsődlegesen meggyes, picit meggylikőrös, fűszeres jegyekkel. Ezen felül meg - nem tudom másként megfogalmazni - "boros", leginkább "bikavéres". Most arra gondolok, hogy teljesen visszajön az az illat, ami az egyetem alatt a vörösboroskóla készítésekor terjengett a konyhában. Az akutyafáját az első napon nem mutatta meg teljes potenciálját, az illat csak másnapra nyílt ki jobban, ekkor szívesebben szagolgattam, megszelidült, élessége tompult, de így sem tudtam sokkal többet elmondani az aromavilágáról.
A szájban rögtön, észrevehetően kilóg az alkohol. Tanninja alacsony, picit kesernyés. Sava közepes, teste némiképpen vékonykás, utóíze közepesen hosszú. Ízben szépen ismétli az illatokat, de ennél tovább nem megy. "Több és erősebb gyümölcsösség, pirosbogyós gyümölcsök, fűszerek, eper, ringló és holland kakaó" - írták róla valahol (könnyű megtalálni, hogy hol, nem írom ide) - és én mindezeket nem éreztem benne. Tisztességes bor, de nem zseniális, a mítosza eltúlzott. Mindent összevéve az a benyomásom alakult ki, hogy pont ilyennek kellene lennie egy alap bikavérnek, a hétköznapi, mindennapi bikavérnek, például amit a lengyel export piacra viszünk. (Mert amik jelenleg oda mennek, azok csak gyalázatosnak nevezhetőek, vékony, savas, üres, asztali borok.) De mert megítélésem szerint az alap kategóriát adja, így az Akutyafáját legalább 25%-kal túlárazott.
Nem lehetetlen szeretni, de nincs benne mélység. Étel mellé való.
