Szőke Mátyás (Gyöngyöstarján) HajnalBlan(c) 2013
Az utóbbi hetekben nagyon összesűrűsödött az élet. De ez nem napló, hanem borblog, így csak a lényegről fogok írni.
Szőke Mátyás legenda a Mátraalján (faluszélen...), és én jól ismerem ezt a borvidéket. Ahogy felkanyarodunk Abasár felé a 3-as útról, éjszaka mindig köd fogad, és szarvasok, vagy nyulak (egyszer véletlenül el is ütöttem egyet, aztán az utánam jövő autós gyűjtötte össze paprikásnak). A völgyben pedig ott integet egy borászat klasszicista épülete, és itt-ott megjelennek a D-DK tájolású domboldalakon a mandulafák is, ami pedig a legjobb szőlőtermő területek jelzője. A hegyoldalban pár éve egészen magasan új telepítések tűntek fel - biztosan a Mészáros pincészeté - és én szívesen megkóstolnám ezek borát, ha eljön az ideje. Persze, tudom, Gyöngyöstartján kicsit nyugatabbra van, de az alap feltételek ugyanazok: a Mátra Északról szépen lehatárolja a jeges szeleket, és a lankák-dombok dőlésszöge felerősíti a napsugarak érlelő hatását a tőkéken lógó fürtökön.
Itt van tehát ez a sauvignon blanc, és ilyenkor az ember rögtön vágtató savakat, füvet, csalánt, őrületes dinamikát vizionál. Nos..... elkéstünk. A bor 2013-as, én direkt nem mertem a 2014-es évjáratot választani, de rosszul tettem. Finom - mondja nejem, de elfáradt. És igaza van: világos aranyszín, az illatok édes, érett gyümölcsöket idéznek. Kerek bor lehet - ezt ígéri az illat. De aztán a kortyban elvész a lendület, sajnos zsíros, lapos, hiszen sava már nem elég, így nincs lendület, a szájat nem tölti ki, egyszóval fáradt. Ízben inkább újvilági, vonzó egzotikus gyümölcsök, elsősorban papaya szólít meg, de sajnos ebben az állapotában már csak forralt bornak való, önmagában nem elég élvezetes.
Tanulság. A borász jó, legendáját minden bizonnyal megérdemi, csak én késtem, és másfél évvel ezelőtt kellett volna rátalálnom ahhoz, hogy gyönyörűeket írhassak róla. Sajnálom. Ígérem, hogy a 2015-ös évjáratot megkóstolom, amint kijön.
Alább az abasári Szent Anna kápolna látképe található.
