Royal Tokaji Furmint 2013
Sokat és sokan írtak már erről a borról és a pincészetről, nem akarom azokat ismételni. A Royal Tokaji nyilvánvalóan magas minőséget képvisel, úttörője a száraz furmint stílusnak. Hugh Johnson neve ráadásul záloga annak, hogy nemzetközileg is érthető, eladható, nemzetközi közízlésnek megfelelő borok kerülnek ki a pinceajtón. Nem volt semmi baj a Royal furmintjával eddig sem, most sincs. Amiért érdemes írni róla (amellett, hogy jó borról élvezet írni), az a borbecsüs szempontjából két tényező.
Egyrészt - most megkímélem a részletes érzékszervi leírástól az olvasót - és csak kiemelem azt, hogy ez a két éves bor irtózatos jó formában van. Személyes értékelésem szerint túl korán dobták piacra, még egy évet várhatott volna, de így is jó. Viszont az is biztos, hogy további öt évet, de talán még tizet is képes lesz palackban érlelődni. Azazhogy... vajon képes lesz-e, miután csavarzáras palackban jött ki, amiben közismerten nem jut oxigénhez a bor? Ez nagy kérdés a szememben, és nem tudok dönteni, hogy beszerezzek-e belőle 8-10 palackkal, mert máskülönben olyan nyomott áron kapható, hogy ez már önmagában különlegessé teszi. Pszt! ne szóljanak a pincészetnek, de megítélésem szerint mélyen alul árazták, dupláját lehetne kérni érte, amint azt a külföldi piacokon egyébként meg is teszik (USA-ban 15 dollár a kisker ára, angliában 9.99 font). Márpedig a csavarzár azt sugallja, hogy azonnali fogyasztásra szánják, nem érlelésre.
A másik, árnál fontosabb dolog, az a borstílus. A száraz furmint, mint tudjuk, viszonylag fiatal "találmány", legalábbis a nagyon magas minőségek, a dűlőszelektált, stb. az utóbbi tíz évben kezdenek igazán divatba jönni. Jó ez. Csak jöjjenek divatba, Tokaj tényleg képes egy fontos "másik", meghatározó arcát megmutatni ezen keresztül. Mármost ahogy kóstoltam ezt a fejlődése elején lévő, lendületes, nagyon zamatos, komoly ásványossággal díszített bort, azért nekem valami nagyon hiányzott. (Most tegyük félre, hogy szerintem a hátcímke szerint szőlővirágos-nak és gyümölcsösnek leírt ízvilágnak semmi köze e két szó tartalmához, mert nemigen van itt értelme megpróbáli gyümölcsösségen keresztül leírni ezt a gyönyörűen összeérett, egységes textúrájú bort, úgy járnánk, mintha egy jól összeérett franciasalátát elkezdenénk elemezni, hogy micsoda szép zöldborsó, meg répa, meg alma, meg uborka ízjegyeket hoz -- egyszerűen csúcs jó franciasaláta, és mindenki tudja, miről beszélünk.) Ami nekem hiányzott, az talán a Royal Tokaji által meghatározott stílus sajátossága, tudniilik, hogy nem barrique-olt bor. Ha látott hordót, mint a 2010-es évjárat, az nem állandó karakterjegye ennek a tételnek. Ezt azért sajnáltam leginkább, mert a bor annyira emlékeztetett egy Bourgogne Beaune-ra, hogy számban fájdalmasan kiáltott a kishordós érlelés ízjegyei, egy kis vajasság, füstösség után. Az ásványossága az, ami számomra ezt a kis kiegészítést megkívánná. Kezembe akadt a Debreceni Borozó 2015 tavaszi kiadása, ebben 91 pontra értékelik (bocsánat, az ott a 2012-es évjárat). Én ilyen messzi nem mennék, de 87-et adnék neki, a maradék négyet meg a vajasság vitte el (azt meg biztosan a cica, de a cicát most hagyjuk, mert ez átvezetne a Doromborba). Meg is van. Joseph Drouhin Beaune Clos des Mouches volt az, ami beugrott róla, és ők azt állítják, hogy 25%-ban újhordót használtak. Pont ennyi kellene ennek a szép furmintnak is.
Végül is nincs - hát nincs, de így is élvezetes, ezen az áron, ha 10-et nem is, de még 3-at biztosan veszek.
A termelő saját korábbi évjáratait így jellemzi: www.royal-tokaji.com/hu/furmint.php
Ami eszembe jutott róla, az pedig itt érhető el: www.drouhin.com/en/#/FicheVin/32/2006
