Rendhagyó poszt: Soproni IPA (óvatos duhaj)
Először akkor éreztem, hogy sör-fronton is megmozdult valami, amikor 2008-ban hosszabb külföldi tartózkodás után hazaköltöztünk és megláttam a polcokon egy pár, korábban nem ismert érdekességet. Nem a külföldről importált szortimentre gondolok, mert az Abdij von Leffe-ek és Hoegaartenek, meg Grimbergenek világa odakint teljesen természetes, csak nekünk volt újdonság. Nem is a kézműves sörök előretörésére gondolok, mert ott már régóta tényleg fantasztikus kínálat van a jobbnál jobb termékekből - pl. Szent András sörfőzde Ogréja, meg a gyümölcsös sörei -, viszont a kézműves söröknél el is várjuk, hogy jobb, vagy különlegesebb legyen, mint a nagyüzemiek. Arra gondolok, hogy megjelent - az azóta eltűnt - Borostyán, aztán a Soproni Fekete Démon (csak a nevével nem vagyok kibékülve - miért kell mindent a sötét oldal neveivel reklámozni?), megjelentek az - azóta szintén eltűnt - narancsos, lime-os panachék (más szóval radlerek), megjelent a Staropramen búzasöre, és sorolhatnám.
És most itt van a Soproni IPA. "Óvatos Duhaj". (A nevével nem vagyok kibékülve, akárcsak a Démonéval, de végül is nem a nevét isszuk.) Nem tudom, mennyi köze van a Brexithez ennek a sörnek, hiszen állítólag Nagy Britanniában vagy százezer honfitársunk lakik - lakott, kezdenek hazajönni a hírek szerint -, a Heineken sörgyár esetleg őket várja-e haza ezzel a termékkel, vagy más indíttatásból érezték úgy, hogy a piac elbír egy viszonylag ismeretlen ízvilágú italt?
Nem bocsátkozom technológiai leírásba, hiszen a sör nem a szakterületem. A Soproni honlapja szerint "Eredetileg azért készítették több komlóval és magas alkoholfokkal a kedvenc sörüket a hajóra szálló angolok, hogy megőrizzék a minőségét a hosszú tengeri úton az indiai gyarmatig. Citra és Cascade komlók felhasználásával készül, amelyeket az erjedést követően egy speciális komlóágyúval adunk a sörhöz, az intenzívebb aromamegőrzés céljából". Meg is mutatom ezt a komlót, olyan szép növény. 'Cascade' jelentése egyébiránt vízesés, zuhatag. Végül is tényleg, ráismerek.
Beszéljünk a sörről. Opálos sötét szalmaszín. Habja dús, magas és szép fehér, krémszerű, de nem túl tartós. Illata közepesen intenzív, tiszta, intenzíven komlós, vegetális-zöldes, virágos. Citrusos, de nem tudom, hogy ezt sör-szakzsargonban szabad-e mondani. Tiszta, frissítő citrusosság, visszafogottan - ott van a nevében az Óvatos -, kellemesen. Ízben ugyanezeket megfelelő intenzitással hozza, frissítő és könnyű tud maradni, de tartalma is van. Citrom, lime, pomeló. Keserűsége közepes, feldobja az italt, nem nyomja el. Textúrájának kifejezetten jót tesz a szűretlenség, kicsit rusztikussá teszi, érdekesen támaszkodnak az ízek az apró szemcsékre. Ha valami meglepő, az elsősorban az alkohol viszonylagos hiánya: egy igazi IPA valamivel gazdagabb alkoholban, 6% körül, míg ez a sör csak 4,8%. Bizonyos értelemben mégsem baj ez, könnyebb az összkép, jobban enged fókuszálni a gyümölcsös és komlós aromákra.
Régóta tisztelem a Sopronit azért, mert nem használ kukoricagrízt a söreiben. Elmondhatatlan a különbség, sörebb, igazibb, hamisítatlanabb így az ital. Némelyik tételük vékonyabb - Soproni Klasszikus - némelyik talán populárisan édeskésebb - 1895 - de az IPA véleményem szerint telitatlálat. Az ízélményen felül pedig még egy tulajdonságát figyeltem meg. Nyilván az intenzívebb komlózás hatására: fantasztikus álomhozó.
A borrajongóktól külön elnézést kérek az "off" posztért, de így nyáron nem mehettem el e mellett a kimagaslóan kellemes élmény mellett szó nélkül. Legközelebb ígérem, borral folytatom. És azután is, töretlenül.
