Beaujolais pezsgő
Hamarosan itt a Beaujolais Nouveau ideje (november harmadik csütörtöke, idén november 19.), amit mindenképpen kóstolni fogok - és persze írok is majd róla - addig is azonban hadd beszéljünk még egy meglepő hírről, amit a borvidékről hallani lehetett:
-- Beaujolais a pezsgő felé nyit. --
Ezt jelentette be Jean Bourjade, a borvidék "hegyközségi" elnöke az idén. Persze nem úgy pezsgő, mint a chapmagne, a crémant, vagy akár a cava és prosecco. Épp tegnap írtam a Lambrusco, meg a vörös pezsgő közötti különbségről (ld. borbecsus.hu => borleírások => Törley Charmant Rouge), ami a technológia és a borélmény között egyaránt különbséget jelent. Beaujolais a könnyebb kategóriát célozza meg: alacsony alkoholtartalom, részleges kierjesztés, gyümölcsös, buborékos, vidám és főleg: édes tankpezsgőben kíván utazni. Azazhogy tulajdonképpen nem is a jövő időről beszélünk, hanem a jelenről, csak éppen ma még "Vin de France" eredetmegjelöléssel kerül forgalomba az a kb. éves szinten 6-800.000 palack, amit a bejelentés szerint saját eredetmegjelölést kap majd, az adminisztráció átfutási idejétől függően előreláthatóan öt év múlva. Ezzel egyidejűleg pedig a mennyiséget is jócskán, több millió palackra kívánják emelni. Jó, tehát mégis nagyon jövő időben beszélünk. Lássuk, miből maradtunk ki eddig?
A gamay szőlőfajta kékszőlő, valamikor Burgundia fő fajtája volt. Aztán jött egy merész ember, Merész Fülöp herceg (1342-1404), aki a mindig bőven termő, és elég igénytelen gamayt úgy találta, hogy "vil et déloyal plant", vagyis gonosz és hűtlen növény, ezért egy rendeletével Macon településig kivágatta. Így maradt meg végül Beaujolais, vagyis Burgundia déli része számára, és vette át teljesen a helyét Burgundiában az amúgy már jelenlévő pinot noir. Miért volt gonosz és hűtlen ez a fajta? Azért, mert a pinot noir "konkurrense" volt, jóval nagyobb termésátlagokkal, nyilvánvalóan silányabb minőséggel. És mivel már akkoriban is sokszor győzött a mennyiség igénye a minőség felett, egyre inkább ezt telepítették a pinot noir helyett a gazdák.
Visszatérve a borunkra, ebből a kék szőlőből állítanak elő fehér alapbort, ami egyébként a pezsgők világában mindennapos. A gamay alap ízvilága a málna, hogy ebből a héjon áztatás és erjesztés nélkül mit tart meg, azt sajnos nem tudom. (A jelenlegi termelés teljes egészében a hazai piacon fogy el, még a tekintélyes angol beszerzőknél sem akadtam Beaujolais pezsgő kóstolójegyzetre.) Minden bizonnyal valami olyasmit kell elképzelnünk, mint az Asti DOCG. Az északolasz Asti város környéki tankpezsőt szintén csak részben erjesztik ki (igaz, ez muskotályból készül), így gyümölcsös, könnyű, és édes marad, amit aztán a másodlagos erjesztés finom, apró buborékú habzással dúsít fel, és már kész is. Csak palackozás előtt eresztik ki a hűtött acéltartályokból, és megrendelés függvényében palackozzák, vagyis mindig friss, és üde. A német piacon hatalmas népszerűségnek örvend.
Hogy mindezzel mi a cél Beaujolais-ban? Az új termékkel egyrészt egy meglévő piaci rést akarnak kitölteni, a buliban-igyunk-valami-finomat-de-ne-ártson-meg gondolkodású fogyasztó igényét kielégíteni, másrészt azonban el akarják terelni a figyelmet a Beaujolais Nouveau-ról, mert van az a szint, amikor a hírnév már árt. Beaujolais-ról automatikusan a nouveau jut mindenkinek az eszébe, és ez már kicsit kellemetlen, hiszen mindenki elfeledkezik az amúgy magas minőséget produkáló 10 faluról (Cru Beaujolais), amelyek érlelhető, komplex vörösborokat állítanak elő.
Egy kicsit hasonlóan a mi Kunsági borvidékünkhöz, ahol néhány termelőnek nagyon sokat kell(ett) tennie azért, hogy változzon az általános (elég rossz) megítélésen. Még egy magyar példa: az egri csillag "kitalálása". Hasonló koncepcióra felfűzve, azt hiszem, elég jó eredményt ért el, már ami a hazai piacot illeti. Gratulálok, Magyarország, ezúttal mi léptünk hamarabb.
(Írta: borbecsüs)
