Mészáros Pál Szekszárdi Kadarka 2013
Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Úgy terveztem, hogy a Szenteste fogyasztott halászlét fogja szépen kísérni, ld. Mit igyunk a karácsonyi vacsorához? (2. rész - halászlé), és a gyakorlatban valóban ott kötött ki, a szépen pirosló ízletes harcsahalászlé mellett a pohárban. Csakhogy elkövettem egy hibát: nem dekantáltam.
Igen, hát azonmód kitölteni egy vörösbort, ahogy felbontottuk, tényleg nem sikkes dolog. Szegény, ilyenkor még nincs formában, a palackból azonmód kiugorva még nem tudja kisimítani szárnyainak ráncait - akárcsak egy pillangó a bábból kibújva. Órák kellenek, hogy repülni tudjon.
A Mészáros kadarkának pontosan 24 óra kellett, de akkor sem repült, hanem végül gurult, le a torkokon. A palackból rögtön előlépve nem éppen kedvező oldalát mutatta, mert közepes illatában meggy és meleg fűszerek (szegfűszeg), majd az ízben mindent tarolt a keserű, zöld, éretlen tannin. Hiába, hogy tanninja alacsony, jellege eluralta, és a halászlé mellé nem esett jól. Fémes volt, a paprikával diszharmóniában keserű, éles.
Másnap már sokkal kerekebb volt, bár az árát így sem éri el minőségével. Illata intenzívebb lett, továbbra is meggy és fűszerek, majd ízben közepes test és közepes intenzitás mellett ugyanezt a jelleget hozta, ekkor már kerek, értékelhető, szép lágyságban. A tannin mintha eltűnt volna belőle, érezni sem lehetett az előző napi keserűséget, a bor simogatott. Egyszerű tétel, sajnos a hal mellé nem lett volna való akkor sem, ha adok neki időt.
Az új, burgundi jellegű anyagában "Szekszárd" feliratú palakcbank érkezett a bor, egyébként tetszetős, meggyőző dizájn. Ez alapján a bor alapján a pincészet prémium tételei valószínűleg figyelemre méltóak (mondjuk 2012-ben megkapta az év borászata díjat).
