Még egyszer a terroir-ról: Káli Kövek Kavics 2017
Köveskál aprócska főutcáján a Káli Kövek borszat körülbelül félúton helyezkedik el, nagy terasszal hívogat, meg is állnak az átutazók szép számmal. A Káli medencének egyébként is varázsos világa van, de Köveskál és környéke különösen egyedi így augusztusban: vadvirágos pusztákra hajazó, kontinentális mediterráneum érzetet áraszt. Izzik a nap, fújdogál a szél, gyíkok szaladgálnak a valóban köves talajon és a házfalakon, és a hegyoldalakban szemet gyönyörködtetően lengedeznek a fürtöket érlelő szőlőindák.
Mindentbele bor. A hátcimke hét fajtát sorol fel, melyekből dominánsan egyik sem viszi el, hanem teljesen összeérett, egységes képet nyújt, főként virágillatokra, primer és természetes gyümölcsökre, egyszerű, már-már paraszti tisztaságra építve. Az a fajta kedves ivóbor, amely a nagy melegben jólesik, de társaságban is szívesen fogyasztjuk este, s még beszélgetni is lehet róla. Birtokbor tehát, aminek nem kell feltétlenül egyedi kifejezőerővel rendelkeznie, funkciója azonban, hogy a káli kövek közt kerékpározók kurta pihenőjét a teraszon élvezetessé tegye, továbbá, hogy otthon ismét szívesen fel tudjuk idézni mellette a nyaralás szép élményeit. Alap ízjegyei körte, szőlőmust, a szürkebarát jellegzetes őszibarackossága, zamatos citrusok (vékonyhéjú mandarin) és fehér virágok, érintésnyi akácnektár.
Otthon jövök rá, hogy ez a bor túlmegy a fentebb felsorolt célokon (bicikli, felfrissülés, beszélgetés), és komolyabb élvezeti értéket is nyújt: egy magnumnyi káli terroirt. Kinyitva előpattan belőle a Káli medence levegőjének illata, a Balaton közelségének érzete, és ezek nem pusztán szavak, valóban felidéződik és a pohár körül leng mindez, meggyőződésem, hogy a bor félreismerhetetlen ásványossága miatt. Hasonlóképp, ahogy egy rioja megismerszik a pohárban, vagy akár egy nem túl nagy bordeaux-iban is megérezzük a termőhelyet. És jó, hogy magnum, mert alacsony alkohola, de kiváló tartású savai miatt szívesen lecsúsztat az ember még egy, meg még egy pohárkával. Szeretünk visszarévedni a nyaralás szépségeire, nemde? Valahol azt olvastam, és nagyon megtetszett: "ahol ilyen az alapbor, ott van remény". Csak egyetérteni tudok.
Ízelítőül, hogy még mire van remény, két prémium tétel dióhéjban, az idén márciusi VinCE-n kóstoltak közül:
2016-os rajnai rizling: finomseprőn érlelt, kekszes, füstös, prémium tétel gyönyörű citrusossággal, igényes szerkezettel.
2016-os Monoszló - (90% juhfark, 10% rajnai), irtó izgalmas vadvirág illattal indít, fanyarsággal ötvözött édesség, citrusvirágok, méz érkezik utána. Ízben azután inkább barackos, exotikusok jönnek - leginkább papaya - gyönyörű egyensúly. Utóízében kajszi és egy érintésnyi édesség. Szárazpróbájában a kajszisság már tejcsokoládés felhangokkal is kiegészül, mint egy kekszes-barackos Boci csoki. Szenzációs bor.
Jöttünk, láttunk, visszamennénk.
