Légli Blanc 2014
A Légli Blanc egy fogalom, és már oly régóta. Kispénzű egyetemistáknak - én ilyen voltam, bár jóval régebben - felső kategóriás bulibor, elit társaságoknak korrekt ivóbor, esetleg fröccsbor. Soha sem akart többet mutatni, mint ami, és arra pont megfelelt, amit kívántunk tőle.
Dizájnja annyira minimál, hogy ettől lesz feltűnően vonzó. Tényleg: szembeszökő. És lecsavartam a kupakot... még egy utolsó korty a sokat szidott-elsiratott 2014-esből a következő évjárat előtt.
Világos szalmaszín. Illatában elsődlegesen olaszrizlinges, telt, közepesen intenzív, vonzó és kristálytiszta. Szépen felismerhető a keserűmandulás karakter.
Szájban frissítő, üde, eléggé intenzív, kicsit savhangsúlyos, de mégis kerek, jól fogyasztható. Ízben inkább virágos: akácvirág és ibolya. Közte citrusok, és barack. Egy kis maradékcukor is jelentkezik, és szépen lekerekíti. A savak különben lendületesen viszik az utóízt is, hosszan megmarad, nem kellemetlen. A test mondjuk nem lépi túl a közepes szintet, talán picit alatta is marad. Az olasz és rajnai nagyon jól eltalált arányú keveréke. Az olasz adja a testet, a fő ízjegyet, a rajnai meg pár finom díszítést tesz hozzá, és már kész is az összetéveszthetetlen stílus.
Tulajdonképpen azon sem lepődnék meg, ha egy idő után - persze tudom, a bortörvény kötelez - egyszerűen az évjáratozás lemaradna erről a tételről. A Légli Blanc az Légli Blanc, és kész. Nincs mit vacakolni az évjáratokkal, stílusában annyira egyformára van hangolva évről évre, hogy észre sem vesszük, mindig épp az aktuális évjáratot isszuk. Ha gyorsan kell egy palack, mert vendégségbe megyünk, ha gyorsan kell egy palack, mert vendégeket várunk, ha gyorsan kell egy palack, mert jólesne egy pohárka fehér, vagy ha gyorsan kell egy palack, mert nehéz napunk volt. Megbízható és korrekt: Légli Blanc.
