Gere Kopar 2011
Ki nem állhatom azt, amikor egy borszakíró vagy blogger valamely bevett, nagy márkát leszól, hosszasan és részletesen elemzi és bizonyítja, hogy mennyivel gyengébb, mint az X, Y vagy Z évjárat. Olybá tűnik, mintha ezáltal igyekezne bizonyítani, hogy ő mennyire rátermett és ügyes, mennyire hozzáértő és kifinomult. Még egy ilyen ikonikus boron is talál kifogásolni valót. A Gere Kopar 2011-gyel kapcsolatban több ilyen cikket is találtam a neten. Szerintem ez romboló és igazságtalan.
Vezettem egyszer régen egy kóstolót - nagyjából 6 éve -, amolyan "nagy vörösök" kóstolója volt. Ezen az volt a kritérium, hogy a benevezett bor magyar vörös legyen, és legalább 5000 Ft kiskereskedelmi értékhatár feletti vételárért lehessen hozzájutni. A vakkóstoló társasággal tulajdonképpen tesztelni akartuk, hogy valóban olyan nagyok-e a nagy vörösök, "tudják-e" mindazt, amit a fogyasztó elvár tőlük. Ugyanis éppen abban az időben cikkeztek sokat főként a villányi bordói típusú küvék és a nagy bordóiak egymáshoz viszonyított ár-érték arányáról a magyar borok javára, sőt, épp a Gere Solusról lehetett tudni, hogy Amerikában vakteszten jobbnak bizonyult a Chateau Pétrusnél. Erről itt olvashatni: pinceszet.gere.hu/2013/05/solus-vs-petrus-sokadszor/
Ezen a kóstolón szerepelt a Gere Kopár (akkor még ékezettel, mert 2006-os volt), mellette olyan borok is, mint a Heimann Barbár, Dúzsi Görögszó, és még vagy tíz hasonló. A kóstolón szépen kialakult a sorrend, visszakóstoltuk immár a címkék ismeretében, és a Kopár valahogy elöl helyezkedett el, a pontos rangsort már nem találtam meg. Tulajdonképpen nem is ez az izgalmas, hanem az, hogy a társaság éjszakába nyúló beszélgetésbe kezdett, és ehhez ki kellett nyitni valami mást, hiszen a nagy borok a vakteszt alatt elfogytak. Amit kinyitottunk, a társaság akkori nagy kedvence volt, egy 2500 Ft-os árkategóriájú villányi vörös. Ekkor jött a döbbenet.
A különbség ég és föld volt a két árkategória között, a nagy borok javára. Mondom, azt a másik bort is mindegyikünk ismerte és kedvelte, a termelő pedig azóta is szép és élvezetes tételeket készít, és nagyra becsülöm. De a borok kidolgozottsága, minősége között olyan hatalmas, és szembeszökő különbség volt megállapítható a drágább tételek irányában, ami ott és akkor mindegyikünk előtt a legmesszebb menőkig igazolta a Kopárok, Görögszók, Barbárok árfekvését a "hétköznapi" jó borokkal szemben. Mint azt a nemzetközi vakteszt is bizonyítja, az ár-érték arány még ennél is messzebb megy, ha belegondolunk, hogy a Gere Kopar 10.000 Ft, a Chateau Pétrus meg 880.000 (ld. a cikkben, a fenti linken).
Ennyi bevetezés után igyuk.
Mély rubinszín, téglás éllel. Kibontás után az újhordós érlelés jellegzetes és nagyon vonzó vaníliássága árad, és sokáig megmarad. Már ekkor érezni, hogy precízen kidolgozott tétellel van dolgunk. Meglepően gyorsan nyílik, de egyelőre az újhordó dominál.
Pár óra múlva a fűszeres, kerek feketeribiszke aromák mellett megjelennek az illat- és íz kiegészítők. Szantálfa, majd cédrus. Az egész borra jellemző egy krémes jelleg. De félreértés ne essék, ez nem valamiféle túlérett szőlőből származó, lekváros édesség, mert ilyesmi nincs benne. És nem is likőrös krémesség, hanem olyan, mint egy fúziós konyhában készült, modern ribiszke-hab, mintha egy Michelin csillagos séf keze alól jött volna elő. A gyümölcsök tökéletes, optimális érettségéről árulkodik az íz. Az egészet összefogja valami, amit nem tudok másként meghatározni, csak így: melegség van benne. További díszei: kávé, cikória, fekete csokoládé, és a pohár aljában, az utolsó kortyocskában rendre megjelenik a mézesség. Lehetne folytatni, mert minden korttyal, minden egyes moccantásnál, amikor a pohárban mozgásba jönnek a molekulák, újabb és újabb illatok kerülnek elő. Érett meggy, szegfűszeg, meg amit még csak találni akarunk.
Mindezeknél tulajdonképpen fontosabb maga a bor szerkezete. Ez a gondosan megkomponált szerkezet az, ami igazán naggyá teszi. 14%-os alkohol, ami egyáltalán nem lóg ki. Emellett a test érzete csak közepes, és ez pont így jó. Könnyű bor, ha lehet ilyet mondani egy ennyire tartalmas tételre. Mindenesetre nem nehéz inni, ha értik mire gondolok. Annak ellenére, hogy nem mindennapi ital, nem nem megterhelő, hanem igazi élvezet a tökéletes arányok miatt. Harmónia van az egyes tényezők között: sav, tannin, test, gyümölcsösség, fa. Olyan a szövete, mint egy csodás nyári kosztüm. Könnyű, szellős, tartalmas és széppé tesz.
Én egyetlen apró hibácskát találtam, de ez a bor ki fogja heverni ezt is. A tannin most még egy cseppet kesernyés. Nem keserű, hanem egészen halványan, egészen kicsikét "zöldes". De ez a tétel még legalább 5 évig fejlődik, azután még legalább 5-ig csúcsán lesz. Túl lesz rajta. És nem ezt fogjuk megjegyezni róla, hanem a feljebb írt három bekezdést.
Érdemes ránézni a Kopar történetére is: pinceszet.gere.hu/en/2016/03/history-kopar/
Végezetül pedig mutassuk meg a Kopár dűlőt. Közel olyan, mintha valahol Nyugat-Krétán járnánk.
