Folly Arborétum és Borászat, Cédrus 2013 (Badacsonyörs)
Ezt a bort nekem nagyon ajánlották. Éspedig aki ajánlotta, abban erősen bízom, mert ő adta a kezembe a Pók Tamást is (ld. Pók Tamás Négykezes 2011). Úgyhogy valamennyi előre elrendelés volt bennem.
Illat: Nagyon olaszrizlingnek indul. Szép és kidolgozott benne a keserűmandula, de ott van mellette egy lágyabb, selymesebb érzés: őszibarack. És egész halványan a besztercei szilva illata. Virágok: mindez csak dísz. A gerincet az olasz adja.
Íz: közepesnél magasabb test és sav, lendületes, bőven van benne potenciál. Szép ásványosság mutatkozik. Érdekes, hogy minden korty külön nyílik, újra és újra végigmegyünk az ízjegyeken előről. Az alkohol és a sav égető, mégsem zavaró. Nem igazán gyümölcshangsúlyos bor, de szép az egyensúlya (tényleg, nem mondok ellent az előző mondatomnak).
Valahogy az egészről a Bussay híres szürkebarátja jut eszembe, az volt ilyen olajosan, krémesen telt és lágy, barackos. Nyilván, hiszen ebben is az egyik összetevő a szürkebarát. Én valamivel többet házasítottam volna bele, kicsit, talán 10-15%-kal kevesebbet az olaszból. A szürkebarát nélkül rendkívül szigorú, szikár bor lehetett. Így nagyon szép és összetett, de még mindig eléggé férfias bor. Bussay szürkebarátja jóval nőiesebb.
A végén még kapok egy kedves, gyönyörűen érlelt vaníliafagyi illatot és érintésnyi ízérzetet is, nyilván egy szépen integrált újhordóból. Alig venni észre, mégis milyen sokat számít.
Gratulálok a termelőnek, az ajánlóban pedig ismét nem csalódtam. Remélem hamarosan alkalmam nyílik további borokat is bemutatni az ő ajánlása alapján.