Etyek és a syrah
Mihez kezd a syrah az Etyek-budai borvidéken? Vagy másként: mit kezd az Etyek-budai borvidék a syrah fajtával? Ez a két kérdés villant át az agyamon, amikor leemeltem a polcról a György-villa 2014-es etyek-budai syrah rozéját.
Mert hát lássuk: a syrah Magyarországon hosszabb ideje megvetette a lábát, ráadásul már nem csak a mediterrán jellegű borvidékeinken van jelen (Villány, Szekszárd), hanem Egerben, Sopronban is, de Etyeken mégis meglepő kissé, ismerve az etyeki klimatikus- és talajviszonyokat: nem kevés szél, hűvös termőidény, meszes talajok. Éppen ezek miatt mondják - joggal - olyan jó pezsgő-alapanyag termő vidéknek, hiszen a pezsgő alapborhoz pont azok a savak szükségesek, amelyek ilyen körülmények között ki tudnak alakulni.
A György-villa fajtaválasztása tehát számomra meglepő, a syrah - még ha túléretten nem is a legszebb oldalát mutatja, tehát kell neki egy kis éretlenség ahhoz, hogy igazán szép bort adjon - alapvetően a nagyobb hőösszegű vidékek meghatározó szőlőfajtája. Van itt egy kis tankönyv az interneten, hát bizony az is azt támasztja alá, hogy a syrah-t 4500 C teljes hőösszegű területeken termelik, Magyarországon meg ez átlagban csak 3000 C. Ide teszem a táblázatot, meg a hivatkozást.
Nos, ugye a C II és C III zóna volna a Provence és Cote d'Azur, valamint a Dél-Rhone, ahol ez a fajta honos.
Hát ezek után nekiindulunk a kóstolásnak.
Világos rózsaszín bort látunk, lilás reflexekkel, ez tetszetős, szép. Közepesnél alacsonyabb intenzitású illata kerek, nem túl jellegzetes, elsősorban virágos. Most jön az ízlelés... Úgy látszik, ez a "közepesnél alacsonyabb" szakterminus bora lesz. Itt minden egy kicsit kevés: sav, intenzitás, gyümölcsösség, lecsengés (ez utóbbi egyenesen rövid). Ízben - jóindulattal - korai cseresznye, piros ribiszke, és egy kis cukorkás jelleg. Ez kedvessé teszi. De minden korty végén ott van valahogy egy zavaró zsíros érzet, hasonló, mint egy olaszrizlingben. A test: szintén közepesnél kisebb, sőt, megkockáztatom, vékony, kicsit vizes érzetű. Hát jó, ez a hétköznapok pihentető bora. Jól állna neki egy kis szénsav, ez feldobná, de sajnos nincs benne. Tegyünk! Fröccsbor. Végül mégsem próbálom ki így (nincs otthon szikvíz). A meglepetést aztán az üres pohár hozza. Ebben hecsedli, birsalmakompót, és kamillatea. De az üres pohárért inni igazán furcsa volna, jobban örültem volna, ha ezt az illatban, és a szájban mutatja meg. Összességében nem tudom dekódolni a hátcímke ezen szavait "A György Villa Collection borain keresztül az adott fajták tisztaságát, elsődleges jellegét kívánjuk megmutatni fogyasztójának", mert szerintem ezt nem sikerült.
Azon méginkább meg vagyok lepve, hogy Romsics László (aki a György-Villa főborásza) és kóstolótársai a VinCE magazin 2015. áprilisi számában 4*-os bornak hozzák ki, megelőzve a Szigetcsépi (Gálné Dignisz Éva) kékfrankos rozét (!), és olyan szavakkal méltatja, mint "jó arányú, telt", aztán "élénk savtartalmú", meg "tiszta, elegáns nyári rozé". Ne haragudjon meg rám, Romsics úr. Én nem így éreztem.
(Írta: borbecsüs)
