6. röpcikk: Pálffy Szőlőbirtok - tramini 2016
Aranyba hajló sötét szalmaszín ital. Kirobbanó és bódító rózsaillattal fogad. Mint egy méhecske, úgy szagolgatom. Mély és édes, elandalít. Ahogy az lenni szokott, tudatban máris felkészülök a kontrasztra, amit a csodás virágos illat és a száraz bor közötti illat-ízbeli érzékszervi különbség okozni szokott...
És pozitív csalódás ér. Érintésnyi maradékcukorral iskolázott bor, az off-dry jelleg megadja azt a kerekséget, amit az illat után várunk. Jaj de jó! A test is pont elég, ugyan közepes csak, de rásegít a maradékcukor is, hogy egyensúlyt teremtsen. Tulajdonképpen közvetít a test és a rózsaillat között. Spontán erjesztésű tétel és kishordós érlelést is kapott. A rózsa mellett egy kis kajszisság jelentkezik. Csodás jó, zamatos savak adnak lendületet a bornak, mintha rózsalugasban állnánk szélfúvásban. Pedig a borász tájékoztat, hogy tudatosan visszafogják illatban, hogy ne legyen túlzott.
Ez a bor szinte kiált a távol-keleti konyha egyes fogásai után. Kiváló koncentráltság, szép egyensúly, markáns fajtajelleg, élvezetes korty. Tyű, mint egy csodás elzászi tramini - foglalom össze reakciómat, de a borász tiltakozik: nem-nem, ez káli, semmi Elzász. Hát jó.
Maga elzászi? - kérdezte tőlem egyszer régen egy kollégám Vesoulban, a Peugeot műveknél. Miért? - kérdeztem vissza óvatosan. - Csak mert olyan elzászias kiejtése van - így a válasz. Ha csak a kiejtésemből gondolja, hogy nem vagyok francia, akkor most akkor ezt bóknak vegyem, vagy kritikának? - gondolkodtam el. - Igen, az vagyok - válaszoltam, mert eldöntöttem, hogy bóknak veszem.
