A Hard-seltzer jelenség
Valamikor a nyár elején jelent meg először ez a szó: hard seltzer. De akkor aztán egyszerre és mindenhol, minden felületen. Ez azt jelenti, hogy pénz van mögötte, minden bizonnyal nem kicsi.
Az, hogy valami undorító, általában nehezen leplezhető, bár igyekszenek gondosan palástolni, például sok sminkkel. Egy ital esetében ez a csomagolás, a marketing. Szóval a külső még rendben volna.
De a belső, az bűzlik az ürességtől, az átveréstől, pontosan úgy, ahogy bármi, ami a sátántól való. A hard seltzer cukrozott, kierjesztett víz, aromákkal. Hol van itt a fogyasztó megbecsülése?! Ja, hogy állítólag az Y, Z vagy LMBTQ generációnak már ez kell? Őszintén sajnálom őket.
Lássuk, ugyebár, egy sör: ez valamilyen anyagból van (árpa), s annak tulajdonságait hordozza. A bor: tisztességes anyag, szőlő, még akkor is, ha azután bármilyen okból rossz, vagy hibás. Benne van az anyag, s az emberi munka. A hard seltzer: mi akarna lenni? Aroma, s még abból is kevés? Cukrozott víz? Miért nem adják hozzá a tisztaszeszt csak úgy? Meg lehetne spórolni az erjesztés idejét. Az egésznek semmi értelme. Ízre is üres, jellegtelen, mesterséges. Mit ad tehát hozzá az élethez? S ha értéket nem hordoz, mi a létjogosultsága?
Bárcsak megbukna, legalább itt, a józan Magyarországon, ez a felesleges és visszataszító szellemiséget képviselő termék. Legalább itt, ahol igaznak érezzük Hamvas Béla gondolatait a noah szőlő boráról: "Egészséges ember, ha szagát érzi, az orrát is befogja, s ha megkóstolja, eszeveszetten köpködni kezd és addig kiáltozik, amíg valami rendes itallal száját ki nem öblíti. Mondom, az ördög megirigyelte a Teremtő borművét, és elhatározta, hogy is bort fog csinálni. Beletette sárga kapzsiságát, bosszúszomját, mérgét, pimaszságát, grimaszait, gyáva alattomosságát, komikus nyomorékságát, minden ügyefogyott olaját, és hihetetlenül bőtermővé tette. A nova tényleg legalább hússzor annyi szőlőt terem, mint a nemes tőke. De kinek? A kapzsinak és a fösvénynek, akinek csak az a fontos, hogy sok-sok-sok legyen. Engem nem csapsz be, szóltam a szőlőhöz. Tudom, hogy a borhoz tartozik az is, hogy büdös pokla legyen. Ez vagy te. A te géniuszod a boszorkány. A te drágaköved a húgykő. Amikor virágzol, ammóniákszagodra összegyűlnek a döglegyek. Te vagy az ateista szőlő. Megindultam hazafelé, és azon tűnődtem, hogy vacsorához milyen bort fogok inni. Aztán még eszembe jutott valami. Ez már nem tartozik a szőlőre, mert ezt nem szőlőből készítik. Ez a hamis bor. Ez a derített, ólomcukros, szirupos pancs, a legordenárébb merénylet, aminél csak egy iszonyúbb van, a hamisított, a kifestett, nyafogó, kiállhatatlan, hazug, alattomos, kéjsóvár pénzéhes, hisztérikus nőszemély".
S mivel az emberi faj egységes, bizonyos alapvető értékeket egyként kell éreznünk. A megbecsültség érzése pont ilyen.
