Várszegi Chardonnay 2016

„Nincs édesebb, mint a méz” – szól a népdal, és folytatódik is: „Ki mit szeret, arra néz” – nos, én a bort szeretem, és remélem a T. Olvasó is – miért olvasná máskülönben ezt a cikket –  ezért most „arra nézek”, és néhány gondolatot megosztok a borban fellelhető mézességről. Ennek elsődleges oka, hogy nemrég egy remek példáját találtam a mézességnek, és erről akarok beszámolni.

Azonban kezdjük a száraz ismeretekkel. Természetes, hogy a mézről édes ízre asszociálunk, a borok terén azonban a mézesség nem mindig jelent édes ízt. A mézesség valójában szakkifejezés, és elsősorban illatban, másodsorban ízben értelmezhető. Általában fehér boroknál beszélhetünk róla, de mézességet elvétve vörösbornál is éreztem már (v.ö. https://www.borbecsus.hu/news/gere-kopar-2011/). Rohály doktor úr „A világ híres borvidékei” c. munkája szerint a mézesség, mint illat- és ízjegy a következő szőlőfajták sajátja: chenin blanc, sémillon, roussanne, zöldveltelini, rajnai rizling, arinto, antao vaz, rupeiro. Puff neki, jelentkezzen, aki ezek közül naponta fogyaszt – a legtöbbnek a nevét sem tudjuk rendesen kiejteni, mondjuk chenin blanc már nálunk is terem elvétve, zöldveltelini, rajnai rizling több is, de nem kifejezetten a mézessége miatt szeretjük őket. Csendesen teszem hozzá ehhez a sorhoz a saját tapasztalataim alapján a következőket: olaszrizling, chardonnay, furmint, hárslevelű, tramini, királyleányka, esetenként Irsai Olivér. Nyilván ezek házasításai is hordozhatják.

Mézesség alatt egy összetett, sűrűn-koncentráltan virágos és édesnek, illetve fűszeres-virágosnak ható illatjegyet mondunk. A komplexitásnak egy eleme, nem önálló illat- vagy ízjegy. Jó tudni, hogy a mézesség érlelési illat- (és íz)jegy, tehát a friss borokban nem fogjuk megtalálni, pláne ne keressük a fajélesztős, hiperreduktív gyümölcsbomba primőrborokban). A fent említett külföldi fajták esetében nem ritkán 10 év (!) érlelés után jelennek meg mézes jegyek (Rohály doktor úr szerint), azért ilyen hosszan itthon ritkán kell várni. Fontos még tudni, hogy a méz magas pH-jú élelmiszer, a virágmézek pH értéke 3,6 és 4,5 között váltakozik. A savasság pedig az íz intenzitásához járul hozzá. Mindezt azért mondom el, mert a borok pH értéke is nagyjából ezen értékek között mozog, a mézesség megjelenése tehát sokat sejtet, jó beltartalmi értéket és megfelelő érettséget jelez.

S most lássuk, ki/mi miatt írtam ilyen sokat a mézességről. Borháló válogatásban találtam rá a balatonboglári Várszegi pincészet 2016-os chardonnayjára. Világos aranyszín, vagy inkább sötétebb szalma. Virágpor illatával indít, visszafogottan, de ígéretesen. Illatában kis kesernye van jelen, de az illat üde, és mögüle hamar előtörekszik a gyümölcsösség. Exotikusok főként, meg kevés sárgabarack, azután körte, s ez hosszan és lédúsan megmarad. Szájban teste jó, közepes, de arányos. Nem lóg ki semmi, sem a sav, sem az alkohol. Fő ízjegyei egyszerűbbek: körtébe hajló piros ill. sárga alma.

Azonban itt nem merül ki ez a bor, de ehhez meg kell várni, míg kiürül a pohár. Úgy hívják ezt, hogy szárazpróba: amikor már csak egy csepp marad a pohár alján, és van ideje az illatnak teljesen kitölteni a poharat. A Várszegi chardonnay szárazpróbája csupa, színtiszta méz. Mézességében is összetett, mert hársméz, napraforgó méz egyaránt kiérezhető, és ilyen intenzíven ritkán találkozom vele. Eleve ritka, hogy többféle is felismerhető. Bársonyos, meleg, napsütéses érzetet kölcsönöz az egész bornak, úgy szagolgatom, mint egy méh… Ezután már tudatosan keresem, és az újabb korty végén, a lecsengésben is megtalálom legnagyobb megelégedettségemre. Ez a nyár – úgy látom – a Balatonboglári borvidékről szól, előbb Kristinus, most Várszegi. Jólesik érezni azt is, hogy a chardonnay itt ilyen szép példákat mutat. Enyhén fűszeres csirkehúshoz, könnyű sertés fogásokhoz. Jó, hogy magnum palack.

És aki készíti: Várszegi Viktor. Köszönjük.

Fontos megjegyzés: a bort egy Riedel Sommeliers Montrachet pohárból kóstoltam. https://www.riedel.com/collections/glass-collections/d/sommeliers/montrachet/