Helyünk a világ bor-térképén
Aligha kérdőjelezhető meg, hogy amilyen képet a londoni WSET (Wine and Spirits Education Trust) közvetít egy országnak a borokvilágában elfoglalt helyéről, az erősen hat az adott ország megítélésére, legalábbis a szakértő(bb) nemzetközi fogyasztók körében.
A minap belelapoztam a WSET Diplomakurzusának tanmenetébe (számomra ez lenne a következő lépés, hát ismerkedek vele), és amit ott láttam, az cseppet sem érintett kedvezően.
A WSET diploma kurzusa során a jelöltek Magyarországról a következő borokat kóstolják, a következő borvidékekről: Tokaji aszú (1 db, bármilyen), 1 db fehér fajtabor, pl. chardonnay, szürkebarát, Irsai Olivér, vagy sauvignon blanc, itt nincs borvidék megjelölve, gondolom, bármely olyanról, amelyet a WSET diploma-kurzus 'ismer', tehát Eger, Észak- és Dél-Balaton, Villány-Siklós, Ászár-Neszmély, és az Alföld (ami alatt gondolom a Hajós-Bajai, a Csongrádi, a Kunsági borvidékeket egy kalap alatt kell értenünk). Slussz.
Hát jó, Villányt említik. De hol a szívünknek oly kedves Szekszárd, Heimannal - Barbárral - Vidával és a többiekkel? Hol marad Somló, amit ha más nem, de legalább a 'világ legkisebb borvidéke' címre gyanúsan esélyes volta miatt említeni kellene? Hol marad Sopron, ha Ausztria tárgyalásánál Burgenlandot három (!) részre osztva tárgyalja? Ennyit a WSET kritikájáról. Az angolok nyilván csak azt fogják oktatni, megjeleníteni, tudomásul venni, ami számukra fontos, jelentőséggel bír.
Most következik az, amit azonban nekünk kell véresen komoly üzenetnek vennünk: Magyarországról csak fehér bort kóstoltat a tanfolyam. És - Jancis Robinson jóslata ide, vagy oda - NEM furmintot. Hát ez már bizony tényleg elgondolkodtató. Vegyük tudomásul, hogy vörösbort még Németországból is kóstoltat a WSET, de tőlünk nem! Sehol egy említés a kadarkáról, sehol a számukra oly fontos bikavérről, tulajdonképpen Románia szintjén tart számon a kurzus, ahol a nemzetközi fajtaborokból (gondolom tengermelléki merlot-ból) kóstoltat egyet, tőlünk meg ugye - biztosan Kamocsay Ákos miatt - Ászár-Neszmélyből. Kamocsay valóban szuper üzleti és marketinges érzékkel tette a londoni polcokra a Woodcutter's White-ot, meg az Unpronouncable grape-t 3,99 fontért, ráadásul a bor valóban jó volt, sokkal jobb, mint ugyanezen az áron a bolgár, örmény, vagy román. Ezzel imidzset teremtett (tessék eldönteni, jót, vagy rosszat), Gere Attila meg hiába veri a Kopárral vakteszten a bordeaux-i Cru Classékat, a Chateau Pétrust, meg ilyenek; marad a nekünk kiosztott fehérboros ország sablon, és passz.
Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy mostantól minden vörösbortermő vidéken irtsuk ki a tőkéket, és kezdjük fehér nemzetközi fajtákkal betelepíteni, mert ezt az irányt határozta meg nekünk a 'Nagy Irányadó': a 'Nemzetközi Fogyasztó'. Azt azonban mindenképpen jelenti, hogy vagy az országimázs-építő marketingeseinknek kell összeszedniük magukat, vagy pedig azt, hogy a szépen remekelő vörösboros termelőkön kívül még sokaknak kell megemberelniük magukat, hogy olyan vöröseket hozzanak fel, amelyek a sznob angolok Chateaux-khoz és domain-ekhez szokott sznob érzékszerveit is izgalomba hozzák. Ez még évtizedekig tarthat. Ami engem illet, e sorokon nem azért fogok gyakrabban bemutatni fehéret, mint vöröset, mert rosszul értelmezett ellen-patriotizmusból ragaszkodnék a WSET megítéléséhez. Sokkal inkább egyszerű egyéni, személyes vonzalom okán lesz így.
Ha valakit érdekel, a WSET Diplomakurzus programja itt olvasható: www.wsetglobal.com/documents/level_4_diplomaspecwinesspirits_20141030.pdf
(Írta: borbecsüs)
