Gál Tibor Egri Csillag 2016

Kertelés nélkül kell a témának nekimennem. Nem az első csalódás Egri Csillagokban, és ez alatt nem a könyvet értem, mert az sosem volt csalódás. Gál Tibor 2016-os Egri Csillaga hasonlóan koncepciótlan és értelmezhetetlen alkotás, mint amilyen több másik volt ezen új műfajban. A csalódás fő eleme, hogy egy ekkora névtől még a „sima” tehát nem superior kategóriában is jelentősen többet várnék. Jól hangzik a 9 féle szőlőfajta házasítása és a legjobb egri dűlök is, amit a hátcímkén emlegetnek, az összkép azonban egy savhangsúlyos, különösebb karakter nélküli és nem túl élvezetes bort mutat. Olyan érzetet kelt, mint amit úgy raktak össze, hogy ami maradt, azt öntsük össze Egri Csillagnak. Jobban örülne a fogyasztó, ha lenne olyan Egri Csillag koncepció, amire a pincészet felépíti a terméket, más szóval, ha az adott szőlő kifejezetten Egri Csillagnak érne be, mert kezdettől fogva annak szánták. Amíg nem így lesz, addig nem fogunk tudni ezzel a fehér házasítással még saját kis hazai piacunkra sem pozitív üzenetet küldeni. Még akkor sem, ha a Bortársaság felvállalja.