Dubicz Irsai Olivér 2016
Amikor az ember azt kapja, amire számít, az kétféle lehet. Ha rosszra számít, akkor kellemetlen, de legalább nem panaszkodhat, hiszen felkészülten éri az élmény. Ha jóra számít, akkor viszont valódi öröm. Utóbbi ért a Dubicz pincészet 2016-os Irsai Olivérével.
Először is dohognom kell amiatt, mert a 2016-os évjárat borai nagyon lassan kerülnek fel a polcokra. A legtöbb áruházlánc, de még a kisebb borkereskedések is, még mindig a 2014-es, 2015-ös szortimentet állítják ki. Én pedig egyrészt már türelmetlen vagyok - ezeken az évjáratokon már túl vagyunk, ismerem -, másfelől pedig a friss, illatos fajták fogyasztása egy éves koruk alatt javasolt, amikor még biztosan megőrzik üdeségüket. Kifejezetten keresem tehát, hogy mikor bukkan fel egy-egy újabb tétel. Elégedetten vettem kézbe a Dubicz Irsait.
Előre bocsátom, hogy a fénykép "csal", mert a bor színe ennél sokkal világosabb, szinte bodzaszörpbe hajlóan halvány szalmasárga, törékeny, zöldes reflexekkel. Van bennem egyfajta vonzódás az ilyen világos borszín iránt, számomra kiemelkedő tisztaságot, eleganciát sugall. Kitöltjük, és jöhet a vallatás.
Megfelelő intenzitású, kristálytiszta illat. Direkt Irsai karakterrel indít, muskotályos, nyálelválasztást megindító hízelgéssel. Jó szimatolni, hűvös, ígéretes, mint egy szőke, parfümös hölgyike. Szájban ismétli az Irsai kerek zamatát, egypár gramm maradék cukor is lehet benne, épp annyi, hogy jól essen többet kortyolni. Savai jók, nem túlzók - kicsit több savval még intenzívebb lenne - s a muskotályos ízvilágot halvány virágosság egészíti ki. Tartalmas, közepesnél hosszabb utóízében mézesség is megjelenik és dominál a fehér akácvirág. Könnyű sütemények mellé adnám leginkább, citromos túrótortához, vagy hasonlóhoz. Magában fogyasztásra szintén kiválóan alkalmas. Frissítő, zamatos, telitalálat. Ilyen, amikor az ember azt kapja, amit várt!
Külön kiemelendő a bor kiváló ár-érték aránya.