Sziget Rozé 2015 - Kristinus Borbirtok

Talán túl öreg vagyok már ahhoz, hogy megértsem, mi a jó egy Sziget méretű fesztiválban, ahol irtó sok ember irtó sokféle programon – szerintem irtó drágán – egy hétig irtóra tábori körülmények között múlatja idejét, de Orbán Ottóval élve mégis érteni vélem:

„Ifjúság, mi lehet
e széles föld felett
szebb dolog az ép testnél?
Szándék és mozdulat
együtt küzd és mulat,
mint egy hiten két testvér,”

(Orbán Ottó: Melyben Balassi módjára fohászkodik, részlet. A teljes verset ld. itt: https://www.dinnyes.com/nyit/vers_abc/versek_o/Orb%C3%A1n%20Otto%20Melyben%20Balassi%20modjan%20fohaszkodik.html)

Nyilván az ifjúság ünneplése a fő üzenet ilyenkor, meg az életörömé, vagyis csupa olyan dologé, amihez a bor is hozzátartozik, de legalábbis segít kifejezésre juttatni. Megjegyzem, hogy 20 évvel ezelőtt sem mentem ki soha, egyetlen Szigetre sem, ami nyilván jellemez engem, mondjuk konzervatívként, emberkerülőként, tömeggyűlölőként, vagy maradiként, netán koravénként, esetleg élhetetlenként. Bort viszont már 20 évvel ezelőtt is szívesen kóstoltam, ennyiben legalább hasonlítok a Sziget közönségéhez.

Milyen szerencse, hogy a Borháló jóvoltából ma már nem is kell kimenni a Szigetre ahhoz, hogy a Sziget borait ihassuk, ennyiben legalább „kint” is az ifjúsághoz tartozónak érezhetjük magunkat. Pláne, hogy érdemes is a Sziget borait inni. Idén a Kristinus borászat adja az alapanyagot, akik őrületes sebességgel törnek egyre feljebb a minőségi borok piacán az utóbbi években. Néhány borukról a közelmúltban beszámoltam, most a szigetiek is kíváncsivá tettek, és nyomába eredtem a palackokon büszkélkedő ezüst- és aranyérmeket jelképező matricák megalapozottságának.

A rozéval kezdtem, icipici kételkedéssel, hiszen 2015-ös tételről van szó. Rozéból általában a legfrissebb évjáratot isszuk, mert a technológiából eredően kisebb érlelési potenciállal rendelkeznek – általában. A Sziget rozé üdítő kivétel. A 2015-ös szüret óta elmúlt idő nemhogy rontott volna, de hozzátett a bor értékéhez. Silleresebb, teltebb, komolyabb tétel vált belőle, már megjelenésében is sötétebb rózsaszín, kicsit pirosasba hajló. Közepesen intenzív illata meggyes, cseresznyés – de még milyen cseresznyés! – és érett piros bogyós gyümölcsöket idéz. Zamatos, jó gyümölcsösséget hoz, emellett van benne egy hűvösség, és már itt megjelenik az érleltebb anyag teltsége. Szájban jó savak – cseppet sem veszített a rozénál kötelező lendületből – közepes, de robusztusnak mondható test. Ízletes és egyenletes bor, kitölti a szájat, nincs hiányérzet vagy lyuk a textúrában, szép harmóniában élvezhetjük a főként cseresznyére épülő piros bogyós gyümölcsöket, mely kiegészül egy érintésnyi ásványossággal is, ami ki is emeli némiképp a kategóriájából. Újabb korty; megint az élvezetes savak játéka érezhető, és jó korty!: telt, van súlya, több a lenge nyáridéző zöm-rozéknál. Pici extraktédesség bolondítja, és egy kevés fűszeresség is megjelenik, hogy teljes legyen a kép. Nem elsősorban fröccsnek való bornak gondolnám, bár ott is megállja a helyét, de élvezeti értéke inkább magában fogyasztásra teszi alkalmassá. Teltsége miatt a mostanság oly divatos fröccskoktéloknak is ideális alapanyaga lehet. Nagyon balatoni bor, ha szabad ilyet mondani (Kristinusék rá is játszanak erre a hátcímke tréfás beharangozóiban). Szerettem.

(- folytatása következik)