Matias Villányi Próza 2013
Kezdjük talán a kulisszatitkoknál.
A Matias borászat utóbbi időben az Alexandra áruházakban kapható óriási akciói során a korábbi borász által készített - és többek által gyengének ítélt - borokat söpörte ki a készletből. Ez a 2013-as Próza már az új borász, a nagyon tehetségesnek tartott Kiss Gábor nevéhez fűződik.
Őszinte leszek, a kulisszatitkoktól hasgörcsöt kapok. Utálom. A bennfentesség látszatát keltik, amikor ilyeneket írnak a borszakírók, mindenki el van ájulva, hogy micsoda ismeretekről tesz tanúbizonyságot az író, de nekem az a véleményem, hogy mindez a borhoz kapcsolódó szakma sznobériájához tartozik. Végsősoron mi az, ami számít? Hogy a bor jó-e. Most az, hogy ki készítette, mekkora hordóban, hány évig érlelte, cigizett-e munka közben, jobbról, vagy balról kezdve szántják-e meg a sorközt... a végeredmény szempontjából persze nem mindegy, de a végeredmény ÉRTÉKÉHEZ nem tesz hozzá, és nem is vesz el. Ha érti, kedves olvasó, hogy mire gondolok. Szóval, hogy ismerem-e a termelőt, jó fej-e, avagy egy száraz és kiállhatatlan alak, nő-e vagy férfi (ettől készülök ki a leginkább, amikor a borászokat elkezdik arról kérdezgetni, hogy nőként másképp csinálják-e a bort... szegények, obligát módon valaszolnak valami olyasmit, hogy "biztosan lágyabb, megközelíthetőbb tételek születnek a kezeink között" - jaaaaj, ez valami rettenet, de hát mondaniuk kell valamit szegényeknek (elnézést, Pfneiszl lányok - tőletek olvastam ilyen nyilatkozatokat a legutóbb)) szóval mindez édesmindegy. De hát persze érdekes, és izgalmas, mint amikor egy híres színészt, vagy celebet kérdeznek valamiről, ami az ő nevéhez fűződik. A kezei közül kikerült alkotás azonban nem lesz sem jobb, sem rosszabb attól, hogy mit tudunk a készítés körülményeiről. (Ezért tartom feleslegesnek a filmek után az "így készült" bevágásokat is, de ez most már tényleg az utolsó dohogás. Jön a bor.)
Kis csalódás, ha őszinte lehetek. Közepes intenzitás, közepes test, közepes savak, közepes minden, de ez nem baj. Elvégre engem figyelmeztettek, hogy ez egy igazi szerethető tétel, nem olyan, mint a többi villányi tanninbomba, hanem megközelíthetőbb, de mégis szép. Tényleg ilyen, csak mégis egy kis csalódás volt. Elsősorban a tannin. Merthogy nem túlzó, ez bizony igaz, viszont annál inkább igaz rá, hogy keserű, legalábbis az első napon. Csak 24 óra után szelidül!
Ugyanakkor jellegzetesen villányi illattal köszönt, kopáros, mediterrán jelleggel. Gyümölcsössége szép kerek, rendben van, elsősorban fekete bogyós gyümölcsöket hoz és némi érleltség jegyeit is mutatja. Egy kicsit túllóg az alkohol - ehhez nem elég nagy a test - így enyhén felborul az egyensúly.
Másnap, amikor a tannin végre megszelidült, sokkal élvezhetőbb. Én nem tudom, valahogy nekem nincs türelmem 24 órát várni, ha már kibontottam egy bort. De nem ez az első, amivel így járok.
Disznótoroshoz megállta a helyét, végül tisztességesen kísérte a májas és véres hurkát (a kolbászt már kevésbé, de az a kolbász hibája volt). Ugyanakkor 2800 Ft-ért nem érte meg az árát, jó ezressel kevesebbet látnék indokoltnak.
