Eredet Pince - Kékfrankos rozé 2016
Valahogy a rozékra kattantam rá mostanában, talán a koranyár miatt. Igen, tulajdonképpen a tartalmas és a könnyű ötvözése a rozé, talán ezért olyan népszerű. Tartalmas, mert zamatai sokfélék, vonzóak, könnyű - mert tényleg az, lehet gondolkodás nélkül inni - több, mint egy fehérbor, mert fiatalosabb, egyszóval egy más életérzés.
Hozzáteszem, egy egy ismeretlen rozé kinyitása előtt nagyobb biztonsággal meg lehet mondani, hogy mit kapunk a palackból, mint egy vörös, vagy fehér borról, egyszerűen azért, mert kisebb a stílusbeli eltérés, közelebb állnak egymáshoz az elkészített borok, nem olyan széles az ízpaletta, úgy tűnik, hogy ebben a kategóriában a borászok mind hasonlóképpen gondolkodnak. Egyszóval egy rozéval kevesebb meglepetés érhet.
Az Eredet Pince kékfrankos rozéjával mégis ért, de pozitív. Most nem mennék részletekbe a rendkívül korrektül elkészített bor illat- íz intenzitásának jellemzésében, sem a szín, lecsengés, stb. elemzésével. Tökéletesen arányos, jól karban tartott, szénsavmentes, de korántsem lapos bor ez, jellemző és friss aromatikával (szamóca, málna). Hozzá tartozik megjegyeznem, hogy a kékfrankosból készített, vagy kékfrankos alapú, és nyilván fajélesztővel élesztett, reduktív borok jellegét amúgy is kedvelem, de a mainapság másoktól oly megszokott (szinte általános rozé karakterré vált) kevéske pezsgés hiánya ezt a bort pont a jó irányban emeli ki a tömegből, vagyis jól áll neki, hogy a savak játéka, nem pedig a CO2 pezsgése emeli szánkban az intenzitás érzetét. Nemesebb lesz tőle a végeredmény, tisztábban érezhetőek a könnyed piros bogyós zamatok.
A második pohárnál már gyanakodva szagolgattam, mert olyan érdekességet kezdtem érezni, amit talán még soha. A kékfrankos - vörösborként - megszokott módon hozza a szilva, szilvalekvár ízjegyeit. Az Eredet kékfrankos rozéja az utolsó korty utáni lecsengésben és a pohár alján azonban meglepetésként - de végül is érthető párhuzamként - tiszta és édes ágyas szilvapálinka illatával hozakodott elő. Nem győztem kapkodni a fejemet. Amúgy mindössze 12,5 vol. alkoholtartalma teljesen átlagos, nem kirívó. A pálinka illat viszont stabilan, és kifejezetten kellemesen tartotta magát hosszú percekig. Őrület - gondoltam - mindig van új a Nap alatt (és a palackban). Ezt szeretem a borkóstolásban. Ha nem számítunk meglepetésre, akkor is kaphatunk jobbat, még a vártnál is. Kíváncsi volnék, mivel magyarázza a borász ezt a furcsa villanást!
Jó lesz odafigyelni a Kunságra, de aki hosszabb ideje olvassa a cikkeimet, már tudja, hogy ez is egy nünükém.
