3. röpcikk: Villa Sandahl
"Maguk tényleg nagyon értenek a rajnai rizlinghez" - ezekkel a szavakkal búcsúztam el a VinCE-n a Villa Sandahl stand mögött álló hölgytől. Impresszív sort kóstoltatott végig. 2016-es évjárattól indult a "countdown", vagyis visszaszámlálás, egészen 2013-ig, és a sor egyre mélyült, egyre komplexebb, egyre ásványosabb és egyre "rajnaibb" borokat vonultatott fel. Így került poharamba a Tie Mania, Chicken Year, a Bella Sunrise, a Wet Stones és a Countdown. Terroir borok, ez vitán felül áll. Érdekes lehet így játszogatni a szőlővel, a területekkel, a hűtött lassú erjesztéssel, a különböző intenzitású préslevek elegyítésével. Nekünk, fogyasztóknak, mindenesetre így a legizgalmasabb, sorba téve, de úgy látom, a tulajdonos is ezt élvezi igazán: az összehasonlítást évről-évre, dűlőről dűlőre. www.villasandahl.com/
A 2016-os Tie Mania belépő tétel, de már ez is felvillantja a rajnai tiszta, citrusos karakterét, igaz, nem akar ennél tovább menni, és 6,5 gramm természetes maradékcukrával egy kabinett típusú német rajnaira emlékeztetett leginkább. Kellemes, virágos jegyeivel, könnyű testével és egy érintésnyi illatosítóra emlékeztető komplexitásával igényes alaptételnek tekinthető. A Chicken year összetettebb, karakteresebb, almás alapra épülő, jó italú, valamivel nagyobb testű bor. Zamatos, erőteljes savak és a palackos érlelés ígéretes jegyeinek kibontakozó karaktere jellemzik. Rizsköretes csirkés ételek mellé délután egy verőfényes teraszon biztosan ezt innám.
A Bella Sunrise már a rajnai érettebb arcát mutatja, erősen citrusos, érett citrom és alma, szép tisztaság és lekerekítettség jellemzi. A Wet Stones pedig igazán komoly bor, a palackos érlelés aromákat gazdagító hatása már tisztán érezhető, és a sorban idáig érve kiütközik a pincészet rajnairól alkotott felfogása is. A mineralitás kiemelkedő a szárazpróbában. Nagyon németes érzetű bor. Van benne botrytisz és egy hangyányi kesernyésség, ami frissé teszi. Ugyanakkor már a belépő tételekben is, de az érlelteken kifejezetten, van egy-egy meglepetés íz- vagy illatjegy, ami különlegessé, izgalmassá teszi a borokat.
A Bear Glue a mandulára emlékeztető illatáról kapta a nevét (mert Svédországban van egy olyan ragasztó, aminek keserűmandula illata van), bár szerintem inkább marcipánt idéz, meg talán a modern, amerikai gyurmák illatát. Tisztán a bazalt leve ez, olyan minerális, és fűszeressége meglepően vegetás, mintha egy menzán járnánk. A rajnai karaktere persze itt is szilárd alapot ad a nedűnek, de a precízen megformált lime és virágos felületen a díszítések jelentik az igazi érdekességet.
Végül a 2013-as a Countdown-t kapom, ami már aranyba hajlóan szalmaszínű ital. Zöldalmás, petrolos, beton szilárdságú rajnai fajtajellegén mintha csillámként futkározna végig a bazalt ásványossága. Őrületes jó formában van, megkérdőjelezhetetlenül fiatalos, lendületes, de már érlelődik. Évtizedes potenciál van benne. Nagyon egyben lévő tétel, mandulás, marcipános, füstös, ásványos, zöldalmás, nagy testű és végtelenül hosszú lecsengésű bor. Botrytis teszi még komplexebbé és kerekebbé. Jó befejezés a sor végén és méltó párja a nagy német rajnai rizlingeknek.
Közös jellemzője ezeknek a boroknak az egyre fokozódóan izgalmas ásványosság, a rajnai fajtajellegének csengő tisztaságú kidomborítása, és az a játékos kísérletezés, ami a dűlő- és préslé-szelekciókat, illetve házasításokat jellemzi a pincészetnél. Nagy borok, kétségtelen, érdekes kísérletek szakértőknek. Szerettem.
