Geszler Családi Pincészet, Mór
Az egri borvidéket szokták Burgundiához hasonlítani. Adódik, hogy Villány lenne a magyar Bordeaux (holott itt már jóval kevésbé indokolható az analógia). Etyek a magyar Champagne. Ezek már jól bejáratott párhuzamok.
Először megkóstoltam a Geszler Családi Pincészet borait, és megfogalmazódott bennem a kifejezés: „visszafogott elegancia”. Majd még egy: diszkrét borok. Azután jobban utánanéztem a móri borvidék földrajzi adottságainak, végül felötlött bennem: Mór lenne a magyar Châblis?
Az utóbbi hónapokban másról sem hallok, mint a globális felmelegedés hatásairól – főként, mert a nagyobbik fiam rajong a témáért, és igazi klímaváltozás-tudóssá nőtte ki magát. Emellett tény, hogy a nagy pezsgőházak már bevásároltak Dél-Angliában, ahol a talaj megegyezik a Champagne-vidéki meszes talajokkal, csak ugyebár jó 7 szélességi fokkal északabbra van. Volt alkalmam angol pezsgőt kóstolni, és a Nyetimber habzóborai tényleg csodás stílusbeli hasonlóságot mutatnak a champagne-i pezsgőkével. A globális felmelegedésnek tehát a borászatban is kézzelfogható hatásai vannak. Kérdés, mi lesz az amúgy is forróbb borvidékekkel? Milyen jövője van Villánynak, ha a forróbb nyarakon már most különösen figyelni kell arra, hogy a savak el ne égjenek?
Mór ilyen szempontból a nyertesek soraiba tagolódhat be. A móri borvidék adottságai az éves 9,5C középhőmérsékletével, 550 mm csapadékkal, jelenleg még eléggé „marginális” viszonyokat jelentenek a szőlőtermesztés szempontjából. A móri árokban a szél is nagyon fúj, a fagyveszély is magas, ami pedig a talajt illeti, a Bakony és a Vértes közé ékelődött árok mindkét oldalán deluviális üledék, dolomit, lösz és homok váltogatja egymást – megannyi olyan tulajdonság, ami a Châblis vidékre is nagyon jellemző. Mindezek a globális felmelegedés hatására sem valószínű, hogy jelentősen változnak, elsősorban az ÉNY-DK kitettségű, huzatos völgynek köszönhetően. Összehasonlításul: a Châblis vidék Észak-Burgundiában 650 mm csapadékot kap, Észak felé teljesen kitett, a fagy és a szelek hatása állandó, talaját pedig a Kimmeridge-i agyagnak nevezett, tengeri fosszíliákban gazdag üledék jelenti.
Ezek után meg sem lep, hogy a VinCE-n kóstolt móri borok közül a legnagyobb formátumot a Geszler pincészet 2016-os máMÓR chardonnay-ja mutatta fel, ami Châblis-nak is a fő szőlőfajtája (annyira fő, hogy 100%-ban chardonnayt termelnek). Mint a Geszler pincészet valamennyi fehérborára, erre is jellemző a törékeny, nagyon halvány, szinte gyémántos csillogású szín. Közepesen intenzív, csodásan tiszta és frissítő, hűvös és diszkrét illatában főként virágos aromák dominálnak. Szájban meszes jellegű, selymes-síkos érzetű textúrája a terroir jellegzetésségét ragadja meg. Fajtajellege visszafogott, üde citrusosságban, szájban is virágos bukékban jelenik meg. Törékeny, karcsú, de arányos teste kitűnő kísérővé teszi alacsony fűszerezettségű ételek, akár levesek mellé kísérőnek. Én például egy spárgakrémlevest vízionálok, de hogy rendhagyót is mondjak, fekete-gyökér leveshez, vagy citromos nyúlleveshez is el tudom képzelni. Szívesen írom le, hogy szebb koncentrációt és cizelláltabb aromatikát nyújt, mint amit több, általam kóstolt Châblis tudott.
A 2015-ös ezerjó várakozásaimnál jóval elegánsabb, ugyancsak diplomatikus, feszes szerkezetű, de visszafogott, alacsony alkoholú bor. Nagyon világos, szinte vízszínű. Hűvös érzetű, szintén meszes karaktert villant fel, és ugyancsak halvány, virágos illatok és ízek jellemzik.
A 2016-os zöld veltelíni a fajtára jellemző szélesen terpeszkedő zöldalmás ízeket hozza elő, kiváló, élénk savtartalommal, amolyan zamatgazdag, osztrák stílusban.
Utolsóként kóstolom a Bakony Kincse házasítást, ami 2015-ös chardonnay-zenit fajtaösszetétel. Szépen összeérett, kerek, édeskésen telt aromatikájú bor, számomra a német borkészítési stílust, egy off-dry kabinett elsődlegesen szőlős, szőlővirágos, mustos ízvilágát idézi. A hölgyek kedvence lehet, amellett, hogy savai ennek is kiműveltek és biztosítják a többi borral egységes stílus kibontakozását.
Szép sor volt, kristálytiszta, egyenes vonalú, elegáns borok. Elindított bennem ez az élmény egy általános reflexiót. Egy ilyen aprócska terroir véleményem szerint csak akkor képes felemelkedésre, ha a fine dining kísérőjeként, valamiben kitüntetetten promotálja magát, s az egész borvidék egyben, nem termelőnként külön-külön. Máskülönben, ha a fogyasztó nem azonosítja egyedi karakterrel, nem fog felé fordulni. Öröm volt e tekintetben látni a VinCE kiállításon, hogy a móri termelők egy csapatban, közösen mutatták meg magukat. Ami a fine dining világát illeti, szerintem az újabban egyre erőteljesebben jelentkező vadon termő gomba divat egy ilyen hordozó közeg lehet a móri bor számára. Nem csak azért gondolom így, mert én magam nagy rajongója vagyok a gombáknak. A Vértes híresen gazdag két gombafajban, az egyiknek éppen most van szezonja, az ízletes kucsmagomba, a másik az óriás pöffeteg. Utóbbi a kifinomult étkezésben nem valószínű, hogy szerepet kaphat, az előbbi azonban annyira igen, hogy Kínában nagy tömegben termesztik is. Miért ne válhatna a móri bor a kucsmagomba "hagyományos" kísérőjévé? Csak marketing kérdése.
A másik tényező a fajta megválasztása. Nem véletlen, hogy a chardonnayvel kezdtem a borok ismertetését, és oly nagy figyelmet szenteltem a Châblis régióval való összevetésnek. Hagyományosan a móri borvidék szőlőfajtájaként az ezerjót azonosítjuk. Ez azonban "nehéz" fajta, minőségi borként való elkészítése sok olyan feltételtől függ, ami esetenként a borász hozzáértésén is túlmutat. A Geszler pincénél a chardonnay számomra nagyobb vonzerőt mutatott, és nem biztos, hogy figyelmen kívül kell hagyni a nemzetközi párhuzamokat.
Végül egy személyes élményemet szeretném megosztani. Kerékpártúra, Csókakő, nagyjából hat évvel ezelőtt. Csákberény felé karikázva megálltunk szomjasan az út mentén, és megláttunk egy nyitott kertajtót. Bementünk. Szépen nyírott fű, rend, nyitott pinceajtó várt odabent. A bor kellemes volt, hűvös, "kézműves" (=értsd: nem volt szenzációsan jó), mégis olyan maradandó élményt hagyott, hogy azóta is szívesen gondolok rá. Tudom, vannak fesztiválok, események Móron is, a vidék látogatottsága valahogy mégis elmarad még a potenciáljától. Sok ilyen személyes élmény kell, sok visszatérő vendég. Budapest nincs messze, "móri piknik" kell, céges csapatépítő rendezvények, helyi borok a helyi vendéglátó helyekre.
Borszakírók - rajtunk is múlik!
